2007. június 14., csütörtök

Nunchaku in the rain...

Tegnap fekete esőfelhők gyűltek a Népliget felett. Ahogy leültünk seizába, vastag esőcseppek hullottak reánk. Először csak finoman, majd egyre erősebben zendített rá. A Nap jót vidulhatott ázott látványunkon, ugyanis - egy rést meghagyva magának a felhők közül - úgy figyelt minket, ahogy bemelegítettünk és nunchakuztunk. Kerestem a szivárványt, de nem találtam, vagy túl elfoglalt lehettem ahhoz, hogy észrevegyem... Amikor már csatáztunk, akkor már nem esett az eső. Kellemes fuvallat borzolta a vizes hajamat (tapasztalat: a leengedett haj vizesen nehezebb...). Csata közben olyan szépet hasaltam, nagyjából két métert csúsztam végig a füvön. Aztán felálltam és mentem tovább. Nem szabad megállni, ha elesel... Kicsit leesett a vérnyomásom, amire abból kövtkeztettek, hogy mondták, kicsit falfehér lettem. De nem akartam kiszállni, mert a falfehér arcszín régebben a védjegyem volt a suliban... (biosztanárom Nyuszikámnak hívott ezért... hehe.)

Edzés után visszakaptam Narrew-et.

Aztán Béla, Peti, Zolti és Dáv jött fel hozzánk. Megettünk és majdnem megittunk mindent. Csevegtünk, aztán 2 körül kerültünk ágyba. Béla nálunk aludt, este még áttárgyaltuk az Élet Nagy Kérdéseit.

Ma nem lesz semmilyen "magasztos" gondolat. Álmos vagyok... Nagyon... És különben sem jó mindig gondolkozni. Ma szándékomban áll összeszedni a történeteimet, hogy kicsit rendszerezzem őket. Mostanában egy új történet kezdi bontogatni szárnyait, de még nem beszélhetek róla. Sok mindent szeretnék még elmondani a Világnak, de úgy érzem, lesz elég időm rá.

Jah, és képzeljétek, 5 lett a családjogom!!! Erra most nagyon büszke vagyok, mert aznap vizsgáztam, mikor... szal tudjátok, mi történt akkor. Győzelem, és túlélés! : ) Már csak egy vizsga... ha nem buktam semmiből...

Nincsenek megjegyzések: