Azt hiszem, ma van a mélypont. Felelőtlen voltam, amikor a korábbi bejegyzést megírtam, de mindez azért történt meg, mert annak a bizonyos illetőnek a véleménye nagyon bántott. Most meg én bántottam meg Bélámat.
Amikor az ember azt hinné, hogy csak jobb lesz, akkor kiderül, hogy nem. Valamiért nagyon haragszanak rám odafent, hogy ezek így alakulnak. Vagy csak egyszerűen meg kell változnom, mert így nem jó, amit teszek. Hiába mondják, hogy ne építsek elefánt tornyot, akkor is azt fogom tenni, és akkor nem bánthatok meg másokat. De egy valamit elárulok, nagyon nem szeretem, amikor beleszólnak az életembe, amikor bírálnak, amikor látatlanban mondanak rólam véleményt. Csak a Barátaimtól fogadom el, hogy kritizáljanak, mert ők valóban ismernek. És nem csak azt látják, amit mutatok a világnak. Mert mostantól fogva álarcot fogok viselni, és megint csak a saját önzőségemből. Mert akkor nem fájhat. Nem hatolhatnak át a biztonsági határvonalon. Senki, csak nagyon kevesen. De úgysem várom senkitől, hogy megértsen. Úgyse tudjátok. Erről ennyit.
Az élet megy tovább, és vannak még jó dolgok is. 5ös let a pszichoanalízisem : ), holnap derül ki a jog. Körülöttem nem állt meg semmi, csak én ültem le egy kicsit nyafogni az ösvényem mellé. Azt hiszem, most már tudok úgy visszagondolni egy-két dologra, hogy nem okoz torokba gombós szorító érzést.
Délelőtt Balázzsal mentem, beszerelni olyan izéket, amivel szociológiai kutatásokat végezhetnek az ilyen-olyan kávézókban, az emberek internetes szokásaikról. Kicsit emlékdús volt, ahogy jöttünk végig azokon az utcákon, ahol nem rég mér nem egyedül mentem. De ezzel is szembe kell néznem. Elég lesz már a nyafogásból, Julcsi!
Egyszercsak jobbá vállik a világ. Most egyedül vagyok itthon, persze, a két dögömmel. Takarítani kellene. De nem zavar, hogy most nincs itthon senki. Úgysem várhatom el mindenkitől, hogy folyton mellettem legyen. Egyedül kell továbbmennem.
Amikor az ember azt hinné, hogy csak jobb lesz, akkor kiderül, hogy nem. Valamiért nagyon haragszanak rám odafent, hogy ezek így alakulnak. Vagy csak egyszerűen meg kell változnom, mert így nem jó, amit teszek. Hiába mondják, hogy ne építsek elefánt tornyot, akkor is azt fogom tenni, és akkor nem bánthatok meg másokat. De egy valamit elárulok, nagyon nem szeretem, amikor beleszólnak az életembe, amikor bírálnak, amikor látatlanban mondanak rólam véleményt. Csak a Barátaimtól fogadom el, hogy kritizáljanak, mert ők valóban ismernek. És nem csak azt látják, amit mutatok a világnak. Mert mostantól fogva álarcot fogok viselni, és megint csak a saját önzőségemből. Mert akkor nem fájhat. Nem hatolhatnak át a biztonsági határvonalon. Senki, csak nagyon kevesen. De úgysem várom senkitől, hogy megértsen. Úgyse tudjátok. Erről ennyit.
Az élet megy tovább, és vannak még jó dolgok is. 5ös let a pszichoanalízisem : ), holnap derül ki a jog. Körülöttem nem állt meg semmi, csak én ültem le egy kicsit nyafogni az ösvényem mellé. Azt hiszem, most már tudok úgy visszagondolni egy-két dologra, hogy nem okoz torokba gombós szorító érzést.
Délelőtt Balázzsal mentem, beszerelni olyan izéket, amivel szociológiai kutatásokat végezhetnek az ilyen-olyan kávézókban, az emberek internetes szokásaikról. Kicsit emlékdús volt, ahogy jöttünk végig azokon az utcákon, ahol nem rég mér nem egyedül mentem. De ezzel is szembe kell néznem. Elég lesz már a nyafogásból, Julcsi!
Egyszercsak jobbá vállik a világ. Most egyedül vagyok itthon, persze, a két dögömmel. Takarítani kellene. De nem zavar, hogy most nincs itthon senki. Úgysem várhatom el mindenkitől, hogy folyton mellettem legyen. Egyedül kell továbbmennem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése