A mozgás a lételemem. Futni, ugrálni, táncolni, egyszóval minden, ami nem passzív tevékenység. Bár az alvás is jó... De úgy tűnik, ez most veszélyben van. Meglehet, csak alaptalanul aggódok, de néhány hónapja már, hogy fájdogál a jobb térdem. Eleinte nem nagyon akartam tudomást venni róla, máskor is volt már ilyen, és akkor el is múlt magától. De most, nem akar. Kedden benézek a körzetihez, de tudom, hogy úgysem tud mit mondani, tovább küld majd az ortopédiára. Max. megint rám parancsolnak, hogy szedjek condrosulfot, ami ilyen porcerősítő. De haszna semmi. Nem lenne érvényes, ha így kiszúrnának velem, és eltiltanának a mozgástól. Az számomra egyenlő lenne egy halálos ítélettel. Semmi mozgás, se bringázás, se semmi. Gondoljatok bele... vagy inkább, mégse.
Végtére is, igyekszem optimistán állni a dolgokhoz, és meglehet, a szervezetem a térdemen keresztül üzeni, hogy kicsit jó lenne pihenni is, és nem csak folyton menni. Azért annyira nem félek, mert a félelem csak rátesz egy lapáttal. Szal, mindezt azért írtam le, mert ha szavakba öntöm, akkor az olyan, mint egy gyógymód...
Végtére is, igyekszem optimistán állni a dolgokhoz, és meglehet, a szervezetem a térdemen keresztül üzeni, hogy kicsit jó lenne pihenni is, és nem csak folyton menni. Azért annyira nem félek, mert a félelem csak rátesz egy lapáttal. Szal, mindezt azért írtam le, mert ha szavakba öntöm, akkor az olyan, mint egy gyógymód...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése