Érzelmi vihar

Jó kis víhar, melynek színtere maga az ember. Sőt, leszűkítem: Én. Nem szeretem, mikor ilyen villámok cikáznak Nolasyn egén, és zápor eső hull a valóságban. De van úgy, hogy túl sokat álmodunk, és fellegvárakat építünk. Aztán a valóság nem úgy alakítja a dolgok állását, és mi személyes támadásként éljük meg. Közben nem arról van szó, hogy nem szeretnének minket, csak mégis valamilyen különös okból kifolyólag így érezzük. Értsétek meg, nem megfojtani akarom, csak azt szeretném, ha figyelne rám... De ezt sem azért, mert egy önző akarnok lennék. Csak azért mert szeretem, s a másik felem, a Lelkem része. Ez a nagy titok. Elfogadom úgy, ahogy van, és azokat a borzalmas, negatív érzelmeket elengedem. Mert nem ellenem irányulnak. Csak így alakult.

Jó, hogy vagy, és azt akarom, hogy legyél...

"A harcos lelke akár a penge, hajlítják, s ütik, de meg sosem törik, az acél így erősődik, s ha kell, győzedelmeskedik." From Peti : )