Venezié

Imádom! Jártam pár városban Magyarországon kívül, de ilyen csodaszép gyönyörűséggel sehol sem találkoztam. (Pedig máshol is volt tenger...víz, víz, víz!) És nem csak a Karnevál hangulata miatt írom ezt, hiszen három éve már voltunk Velencében megnézni a várost. Egyedül csak a tömeg zavar. Az, hogy ennyire népszerű, felkapott és lekoptatott. Azt gondolom, Velence már korántsem az, mint régen volt. Ugyan a város még mindig páratlan építészeti csoda, de már sokan elköltöztek és az egykor büszke Tenger Királynője mára már csak emlékében az.

Lelketlen lett. Nincs egy egységes kép, ami az övé. Csak a sok turista, a világ különböző pontjairől érkezett népek lelke hagy valamiféle torz lenyomatott a lagúnák és kanálisok között. A falak még ugyan állnak, de Velence lakossága már régen elköltözött, mára csupán 70 000en lakják. (Az egykori 300 000ről apadt le száma.) 

Pedig milyen jó is lehetett régen velenceinek lenni... Tudva, hogy tengeri hatalmuk elismert szerte Európában, összetartozásuk egy szívként dobogott minden mellkasban.

Én most Velence helyében csak nagyon kevés turistát engednék be. Lehet, hogy akkor nem lenne akkora bevételük, de talán a város jobban meg tudná őrízni identitását.

Addig meg maradnak az emlékek és történetek a Dózse palotában...

 

Na melyik vagyok én?