Hajaj, itt a tavasz, itt van újra... Csodálatos napsütés, kellemes, balzsamos (városi) levegő cirogatja bőröm. Bár mától megint lehűlést jósolnak... Tegnap este nagyon élveztem a madárcsicsergést. Csodálatos volt hallgatn, ahogy a rigóink hangosan üdvözölték a Tavasz első naplementéjét.
Várom a postást, akinél a diplomám lapul. Aztán irány a Munkaügyi központ és kiváltom a start kártyám, közben találkozom egy régi Barátommal. (Akivel már azóta tervezzük, hogy találkozzunk, mióta hazajöttem Oslo-ból...) De most is csak futólag fogjuk látni egymást. Volt olyan bátor, hogy előre bevállalta velem a sorbanállást a kártyámért.
Közben az M1-en nézek egy műsört, egy Fideszes politikus beszél a költségvetésről. Ijesztő. Össze fog omlani a MÁV nyárra? A Magyar TV is csődben van, a BKV-ról nem is beszélve. Az új kormánynak nagyon sok dolga lesz. Hihetetlen, mennyire mély ponton van az ország. De felesleges aggódnom ezen, hiszen úgy sem tudok változtatni rajta.
Most már igazán jöhetne a postás! Nem győzöm kivárni...
Éppen kiolvastam az Álomfalók című, alkimista összeesküvésről szóló könyvet. Szövevényes történet, gondosan megalkotott szereplők, alkímia, összeesküvés és mindez az én drága XIX. századomban. Mindenki nek csak ajánlani tudom, akit érdekel egy kicsit a kor rejtett világa. Most Adrian Plass-t és C. S. Lewis-t olvasom. Előbbitől a Kegyes kétbalkezes visszatér, utóbitól pedig Csűrcsavar leveleit. A High Fidelity-t még mindig olvasom... lassan haladok vele, az a baj, hogy gyakran elkalandozik a figyelmem, pedig könnyen érthető. (Angolul kaptam, magyarul nem nagyon lehet megtalálni: Pop, csajok, satöbbi...)
Jaj, a legfontosabb majdnem kiamarad ebből a bejegyzésből! Szombaton nálunk volt először vendégségben a kis unokaöcsém, Barnus. Most múlt három hónapos. Roppant nyugodt baba. Egészen addig, amíg nem veszem fel a kezembe. Nálam úgy el kezdett bömbölni, mintha nyúztam volna. Lehet, hogy rosszul fogtam meg és fájdalmat okoztam neki. (Ez a legnagyobb rémálmom a kisbabákkal kapcsolatban, hogy annyira picik és törékenyek én meg annyira ügyetlen tudok lenni, hogy véletlenül valamit "elrontok" rajtuk. Bennük. Vagy mi.) Szeretem a családi összeröffenéseinket. Keresztmamámék is szívesen jönnek hozzánk, csak ritkán találkozunk, mert hiába lakunk egy városban, ők Újpesten vannak és kiesünk nekik, mi meg itt, majdnem a belváros szívében, és kiesik nekünk. De ugye ha az ember akar valakit látni, akkor nincs távolság. Keresztmamám fantasztikusan köt, Barnusnak is olyan gyönyörű kardigánt kötött, profi munka. Ha minden jól megy, megtanít kötni. (Bár már Mama próbálta megmutatni, hogy kell, de sosem tudtam szaporítani a szemeket...) Milyen jó lenne, ha a saját gyerköceimnek én is tudnék kötni mindenféle szép dolgokat, és nem csak sapka-sál kombót.
Lassan zárom szavaim, sajnos mostanában nem megy olyan jól az írás, mint szeretném. Az Oroszlánomnak elmeséltem néhány történetem, adott is néhányhoz inspirációt, de hirtelen nem tudom, hova kapjak.
Talán ideje lenne megnyugodnom és kizárni a világot a fejemből és csak a sajátomra figyelni, amíg el nem készülök a Tükörrel. (Május 1-ig kell leadni a pályázatra.)
Áldás és Fény kisérje Utatokat!
u.i.: Az Élő Holdfény Szalon első találkozója április közepén lesz, a választások utáni első hétvégén. Lun fog előadást tartani :)
u.i.2.: a postát még mindig nem érkezett meg. Talán be kellett volna mennem személyesen, de lusta voltam levonatozni Vácra...
1 megjegyzés:
Huhh...
Elmentem könyvet venni, hogy ne csak egy nézőpontből nézzem a témámat :P
Egyébként ha kapok írási jogot a holdfény blogjához, akkor szeretnék elárulni pár részletet az előadásról, hogy picit rá tudjon mindenki hangolódni a témára kérdésekkel, és előzetes gondolatokkal... Bár lehet, hogy gondolatok helyett elvárásokat szülne a dolog... :( De vállalom a kockázatot :)
Megjegyzés küldése