Jobban belegondolva zseniális húzás volt. Ma lépten nyomon abba a bizonyos cikkbe botlottam, amelyet az egyik nagyobb hírportál jelentetett meg, Gyurta és én címmel. A cikk írója maró gúnnyal és irígységgel méltatta olimpiai bajnokunk érdemeit, miközben magához hasonlítgatta az úszót. Természetesen, mindenki erről beszél, mert felháborító stílusban írt. De valószínűleg nem ez volt a célja. Ő is sütkérezni akart Gyurta Dani dícsfényében. Csúcsot akart dönteni. Látogatottsági, olvasottsági csúcsot. És mi, akik elolvastuk és zsörtölödtünk rajta, asszisztáltunk neki a sikeréhez. Amikor majd este megnézni a statisztikákat, elégedetten fog hátradőlni és nyugtázni, "igen, megcsináltam" a sok birka bedőlt nekem. Besétáltunk a csapdába.
Tanúlság? Nincs. Vélemény? Magyari Péternek vastag bőr van a képén. A cél szentesíti az eszközt. Még akkor is, ha a siker erkölcstelen. De az az ember sosem fogja ezt magára venni. Mi meg, úgyis elfelejtük...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése