Az utolsó egyszarvú és Eragon, a Sárkánylovas

Szombaton moziban voltunk, és két óra erejéig egy Elvarázsolt Világban vendégeskedtünk, ahol a Sárkányokat megülő Lovasokat tisztelet övezi, és Egyszarvúak kószálnak szabadon a Rengetegben. Árnyak bújnak meg a Gonosz Király várának falai közt, és a csatlós fia a jó oldalon harcol. A Lány teljesíti kötelességét, akár élete árán is, a Fiú felnő a feladathoz, és eggyé válik Sárkánya Lelkével, hogy közössen szálljanak harcba (esetünkben szó szerint) egy Új Rend születéséhez, vagy a Régi visszaállításához.

De ez a világ korokkal ezelőtt tűnt el, és azóta az emberek elfelejtettek látni. Nem veszik észre a Csodákat, még akkor sem, ha az az orruk előtt történik. Te mit látsz a Világból? Ha Eléd toppana egy igazi Egyszarvú, hófehér sörénnyel és a végtelenséget eszedbe jutattó mély kék szemekkel, akkor mit látnál Benne? Egy arab telívért, vagy egy igazi Mesebeli Lényt? Erre most azt mondhatnád, az Egyszarvú az ember képzeletnének szüleménye, az Unicornis meg azt gondolná, Te vagy az ő Álmának a szereplője. Mert nem mi vagyunk a valóság, hanem ő. Mi mind szereplői vagyunk egy monumentális műnek...