Richard Bach - aki nem csupán névrokona J. S. Bachnak - könyve a Szerelemről, de nem arról a mézes-mázos üres illúzióról, amely tartalommal napjainkban töltik fel az átlag e szó értelmét, hanem valami egészen másról, amit mindenki megtapasztalhat, ha nyitott szemmel jár. Ki vagy Te, Szerelem? Joggal vetődik fel az emberben a kérdés. Önző vagy? Miért változtatod át az embert birtoklási-vágytól duzzadó létezővé? Másrészt mért zárod börtönbe a Lelket?
Amennyiben úgy érzed, a kérdések igazak számodra, akkor amit érzel, az nem Szerelem. Mert éppen az ellenkezője. Annyira szeretni valakit, hogy amikor a másiknak arra van szüksége, akkor el kell tudnunk engedni. Pont azért, mert Szerelemmel szeretünk. "Jó, hogy vagy és azt akarom, hogy legyél!" Még akkor is, ha csak távolról szerethetlek. Nagyon nehéz út ez. Nem fojthatjuk meg a másikat saját érdekeinkkel, hagyni kell, hogy a saját fejlődésében vánszorogjon előre. És amit tapasztal, meglát kincseket azt azután úgyis megoszthatjuk. Mint amikor egy házaspár egész nap külön utakon jár, munka és egyéb elfoglaltságok miatt, aztán este hazamennek, együtt vacsoráznak és elbeszélik, kivel mi történt, milyen felfedezéseket tett, mit tapasztalt...
A Szerelem éppen ezért nem korlátozza a szabadságunkat - de egyáltalán mi számít szabadságnak - számodra? Nem kell a csodákért másik dimenzióba mennünk, itt vannak, köztünk, bennünk.
Mai írásom talán elkapkodott, nem gondoltam át teljesen, csak lejegyeztem, ami itt és most agyamon átfutott. Az elmúlt névnapom kapcsán jó kis könyveket kaptam - egyszerűen imádok olvasni, mostanában olyan kórosan olvasok, hogy már egy megállóra is inkább felszállok a villamosra, hogy egy-két oldalt még elolvashassak. A mostani csemege Nick Hornby könyve. :)
A szalagavató pedig külön bejegyzést érdemel, de most még muszáj volt írnom a Napfény édes ízéről.
Amennyiben úgy érzed, a kérdések igazak számodra, akkor amit érzel, az nem Szerelem. Mert éppen az ellenkezője. Annyira szeretni valakit, hogy amikor a másiknak arra van szüksége, akkor el kell tudnunk engedni. Pont azért, mert Szerelemmel szeretünk. "Jó, hogy vagy és azt akarom, hogy legyél!" Még akkor is, ha csak távolról szerethetlek. Nagyon nehéz út ez. Nem fojthatjuk meg a másikat saját érdekeinkkel, hagyni kell, hogy a saját fejlődésében vánszorogjon előre. És amit tapasztal, meglát kincseket azt azután úgyis megoszthatjuk. Mint amikor egy házaspár egész nap külön utakon jár, munka és egyéb elfoglaltságok miatt, aztán este hazamennek, együtt vacsoráznak és elbeszélik, kivel mi történt, milyen felfedezéseket tett, mit tapasztalt...
A Szerelem éppen ezért nem korlátozza a szabadságunkat - de egyáltalán mi számít szabadságnak - számodra? Nem kell a csodákért másik dimenzióba mennünk, itt vannak, köztünk, bennünk.
Mai írásom talán elkapkodott, nem gondoltam át teljesen, csak lejegyeztem, ami itt és most agyamon átfutott. Az elmúlt névnapom kapcsán jó kis könyveket kaptam - egyszerűen imádok olvasni, mostanában olyan kórosan olvasok, hogy már egy megállóra is inkább felszállok a villamosra, hogy egy-két oldalt még elolvashassak. A mostani csemege Nick Hornby könyve. :)
*
Ma lenyűgözött a havas táj és a napsütés. Egy kedves barátnőmet kísértem el szemészeti vizsgálatra, mivel rászánta magát, hogy feljavítatja a szemének élességét. Odafenn, a hegyen, álmos, de korántsem szürke táj fogadott. Nekem vádlim közepéig érő hóban gázoltunk - kicsit eltévesztettük a házszámot és korábban szálltunk le a buszról. De nem bántam. A negyed órás sétától arcomat pirosra csípte a hideg, miközben a Napfény ezernyi szikrára pattant szét a havas utcán. Világom megannyi csodája közül az egyik. A héten, pénteken elmarad az órám, egy teljes napom lesz mindenféle elmaradt dolgokra. És noha rettegett szerda van - a központi edzés miatt- mégsem fog el az ilyenkor megszokott félelem és gyomorideg.A szalagavató pedig külön bejegyzést érdemel, de most még muszáj volt írnom a Napfény édes ízéről.
1 megjegyzés:
Oh, esetleg kolcson kèrhetem ezt a konyvet?
Megjegyzés küldése