A város szürke és hideg. Hópelyhek szállingóznak csendesen. Délután negyed öt, még világos, de már alkonyodik. A téli álmot alvó szőkőkút mellett kis csoport áll és vár. Sietve elindulunk a Kesztyűgyári Művelődési Házba. Lufikkal és girlandokkal feldíszitett kis terem fogad minket, ami fél óra alatt zsúfolásig megtelik.
Szalagtűzés, keringő, hastánc, EMO ugra-bugra, majd megint keringő. Zsóci tündökölt a legszebben - s nem azért, mert az én Húgom, ezt a kívülálló szemlélődök is megállapították.
A bál után hazajöttünk, ettünk, majd az este a Morisson's 2-ben folytatódott. Táncoltunk, billiárdoztunk, remek hangulatban telt el az idő. Hajnalban hazasétáltunk, végül hatan maradtunk lányok itthon, a szobába zsúfoltan ugyan, de mind elfértünk. Másnap reggel mikor felébredtem úgy éreztem magam, mint akinek nem egy, hanem öt lánytestvére van (jó nagy sor állt a fürdőszoba előtt...) Mind nagyon jól éreztük magunkat. :) Képeket majd legközelebb töltök fel, amikor már mindenkitől megkapom őket.
Február 24, kedd este, Pesterzsébet.
Jégfarsang... Fehér, bolyhos macskafülek és farkinca jelképezte jelmezem (Krokodil Dundee saját magának öltözött be :P). Kilenctől éjfélig csúszkáltunk a jégen, egészen jól megúsztam esések nélkül. A jelmezversenyre nem jelentkeztem, ahhoz alulkosztümözött voltam. Az éjszakai járattal hamarabb értünk haza, mint amikor "nappalival" mentünk... :P
Február 25, szerda.
Kardvizsga. Hat vágáskombinációt kellett tudnunk és gyakorolnunk. Ebben a hónapban a technika volt az írástéma. A vizsga sikeres volt -bár én nem voltam annyira elégedett magammal, pedig itthoni gyakorlás közben már-mér egész ügyesnek mondtam magam.
Február 26, csütörtök.
A mai nap. Csendben telik, intézem a dolgaimat. Holnap farsang lesz az Odúban.
Lassan a Február is véget ér. Az Élet pedig örök várakozással telik el. Várok erre, várok arra, aztán elérkezik az a Pillanat, amire vártam, és aztán el is múlik és már nem várok rá, elteszem emlékbe, s talán már nem is lesz olyan fontos, mint amikor a várakozás azzá tette. Néha az írásnak sem látom értelmét. Egy bizonyos szinten másnak sem nagyon.
A mostani várakozásom idejében a háttérben egy olyan dokumentumfilm megy, mely János apokrif iratait boncolja. Armageddon létező hely, ahol a Pokolnak s Menynek seregei egymásnak esnek és természetesen az utóbbi arat győzelmet. Aztán Jézus ezer évre minden gonoszságot elüldöz a Földről. Jó, ezer év. És mi lesz utána? Bár az az érzésem, a Halál előtti élet éppen olyan valószínűtlen, mint a Halál utáni. Az egész csak egy nagy-nagy Illúzió...
Szalagtűzés, keringő, hastánc, EMO ugra-bugra, majd megint keringő. Zsóci tündökölt a legszebben - s nem azért, mert az én Húgom, ezt a kívülálló szemlélődök is megállapították.
A bál után hazajöttünk, ettünk, majd az este a Morisson's 2-ben folytatódott. Táncoltunk, billiárdoztunk, remek hangulatban telt el az idő. Hajnalban hazasétáltunk, végül hatan maradtunk lányok itthon, a szobába zsúfoltan ugyan, de mind elfértünk. Másnap reggel mikor felébredtem úgy éreztem magam, mint akinek nem egy, hanem öt lánytestvére van (jó nagy sor állt a fürdőszoba előtt...) Mind nagyon jól éreztük magunkat. :) Képeket majd legközelebb töltök fel, amikor már mindenkitől megkapom őket.
Február 24, kedd este, Pesterzsébet.
Jégfarsang... Fehér, bolyhos macskafülek és farkinca jelképezte jelmezem (Krokodil Dundee saját magának öltözött be :P). Kilenctől éjfélig csúszkáltunk a jégen, egészen jól megúsztam esések nélkül. A jelmezversenyre nem jelentkeztem, ahhoz alulkosztümözött voltam. Az éjszakai járattal hamarabb értünk haza, mint amikor "nappalival" mentünk... :P
Február 25, szerda.
Kardvizsga. Hat vágáskombinációt kellett tudnunk és gyakorolnunk. Ebben a hónapban a technika volt az írástéma. A vizsga sikeres volt -bár én nem voltam annyira elégedett magammal, pedig itthoni gyakorlás közben már-mér egész ügyesnek mondtam magam.
Február 26, csütörtök.
A mai nap. Csendben telik, intézem a dolgaimat. Holnap farsang lesz az Odúban.
Lassan a Február is véget ér. Az Élet pedig örök várakozással telik el. Várok erre, várok arra, aztán elérkezik az a Pillanat, amire vártam, és aztán el is múlik és már nem várok rá, elteszem emlékbe, s talán már nem is lesz olyan fontos, mint amikor a várakozás azzá tette. Néha az írásnak sem látom értelmét. Egy bizonyos szinten másnak sem nagyon.
A mostani várakozásom idejében a háttérben egy olyan dokumentumfilm megy, mely János apokrif iratait boncolja. Armageddon létező hely, ahol a Pokolnak s Menynek seregei egymásnak esnek és természetesen az utóbbi arat győzelmet. Aztán Jézus ezer évre minden gonoszságot elüldöz a Földről. Jó, ezer év. És mi lesz utána? Bár az az érzésem, a Halál előtti élet éppen olyan valószínűtlen, mint a Halál utáni. Az egész csak egy nagy-nagy Illúzió...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése