És az esti MSN beszélgetések kapcsán végre megfogalmazódott bennem, hogy mi az, ami mostanában rám nehezül. Úgy érzem magam, mint egy jelentéktelen csavar az Élet nevű 42-es számú gépezetben, ami egy igen csekély értékű naprendszer harmadik bolygóján lépett működésbe egy sor véletlen során. Minden csak illúzió lenne? Akkor ez egy nagyon középszerű illúzió. Na de lehetne rosszabb is, nem?
Várom már nagyon a Tavaszt. Az ablakban mécseseket gyújtottunk, hogy emlékeztessük a Napot a visszatérésre. Bár nem tudom elképzelni, bármi jobb lesz majd. Egyre csak mélyebbre süllyed minden. Nincs túl sok kedvem a holnapokhoz, de a tegnapokban sem akarok elmélyedni. A jelen meg... Olyan, amilyenné tesszük.
De persze bennem van a hiba, körülöttem mindenki tökéletes. Én meg maradok, ami vagyok, a jelentéktelen csavar... egy a sok közül...
Jah, de azért éljen március első napja.
Várom már nagyon a Tavaszt. Az ablakban mécseseket gyújtottunk, hogy emlékeztessük a Napot a visszatérésre. Bár nem tudom elképzelni, bármi jobb lesz majd. Egyre csak mélyebbre süllyed minden. Nincs túl sok kedvem a holnapokhoz, de a tegnapokban sem akarok elmélyedni. A jelen meg... Olyan, amilyenné tesszük.
De persze bennem van a hiba, körülöttem mindenki tökéletes. Én meg maradok, ami vagyok, a jelentéktelen csavar... egy a sok közül...
Jah, de azért éljen március első napja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése