Az ágyamon magam alá gyűrt lábakkal ülve a tavaszi szél cirógatja hátam, farmerszoknyám redőit is emelgeti, a kis huncut. Nem rég értem haza Vácról, de nemsokára robogok tovább edzésre. Amikor még a síneken száguldottunk végig, a hegyek felett a Nap csak halványan mutatta magát a felhők mögül. Göd környékén jól rálehet látni a hegyekre, amik a Dunakanyar előhírnökei. Látványuk eszembe juttatta az álmom, s az út java részében nem hatolt el tudatomig, amit körülöttem csiviteltek Barátaim.
Bár álmomban a Hold játszott szerepet. Egy halott Lelket próbáltunk feléleszteni három másik társammal egy tiszta forrásban, a teli Hold fényében. Leírhatatlan érzés volt részese lenni, látni, ahogy elmerül a Halott Lélek a víz alá, a Hold ezüst fénye pedig megcsúszik a tükörfelszínen. A Halott Lélek elmerül a tisztaságban, majd felszínre tőr, íme már Élő újra. Sikerült...
Aztán felébredtem.
Egész nap valamit éreztem belül. Megváltozott. Pedig csak az Álom volt az. Milyen különös. A Képzelet Játszmája csupán.
És a váci vonatút továbbra is páratlan marad az emlékezetemben.
"Az Élet nem az, amit az ember átél, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, amikor el akarja mesélni."
Bár álmomban a Hold játszott szerepet. Egy halott Lelket próbáltunk feléleszteni három másik társammal egy tiszta forrásban, a teli Hold fényében. Leírhatatlan érzés volt részese lenni, látni, ahogy elmerül a Halott Lélek a víz alá, a Hold ezüst fénye pedig megcsúszik a tükörfelszínen. A Halott Lélek elmerül a tisztaságban, majd felszínre tőr, íme már Élő újra. Sikerült...
Aztán felébredtem.
Egész nap valamit éreztem belül. Megváltozott. Pedig csak az Álom volt az. Milyen különös. A Képzelet Játszmája csupán.
És a váci vonatút továbbra is páratlan marad az emlékezetemben.
"Az Élet nem az, amit az ember átél, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, amikor el akarja mesélni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése