Érdekes megfigyelni, ahogy a különböző Lelkek földi élete alakul.
Január hatodikán nem csak a születésnapomat ünnepeltük, hanem egy korszak is lezárult bennem. Lassan megérlelődött változásokon mentem keresztül, s nem csak én, hanem a környezetem is. Fájdalom, de Barátságok értékelődtek át. Öröm, hogy bizonyos korlátokat porig romboltam. Az Elefántcsonttornyom pedig - mely olykor megsebzett Lelkem búvóhelye volt - szintén a föld szintjével vált egyenlővé. S ez a Lélek Szabadságának korlátlan érzésével tölt el.
Szóval egy korszak lezárult. Bennem. Bennünk. Körülöttem. Körülöttünk. De még korántsem értem Küldetésem végére. És talán ez nem más, mint a felnőttéválás és a Lélek fejlődése is. Talán egyszer már arról fogok írni, hogy gyermekeimet nevelem és háziasszonyi teendőket látok el. Talán egyszer majd arról fogok írni, milyen nehéz meglenni külföldön. Talán egyszer még arról fogok írni, hogy a markolattól megint vörösre sebzett a kezem, de a vágások tisztán hasítanak a levegőben. De arról nem fogok írni, hogy a Szerelem tesz igazán szabaddá, mert ez olyan természetes és egyértelmű, mint, hogy minden és mindenki Egy. És nincsenek korlátok. Nem éri meg az Elefántcsonttornyok építgetése. Joggal tehetnéd fel a kérdést, hogy akkor mi történik velem, hiszen bármikor csalódhatok? Hát akkor csalódni fogsz. De legalább érzel. Az érzelmeket pedig nem lehet kizárni, mert akkor lemaradsz a saját Életedről. (Mint a Hetedik Naponban Constantine...)
A Te kezedben a választás: élhetsz félelmekkel, korlátok közt, de akkor nem fogsz sosem megtanulni úgy repülni, mint Jonathan. És élhetsz szabadon, mint a sirály, akinek új áramlatb nyúl a szárnyai alá.
Tehát a blog írás nem fog szünetelni, csupán átalakul. Ritkábban fog megtörténni, hiszen annyi minden történik velem, hogy az internettel eltöltött órák száma radikálisan leredukálódott. És ahogy egy kedves Barátom szokta mondani: "tudod a számom". Nos, igen. Tudjátok a számom: akit érdekel, hogy mi van velem, hívjon fel. Mert abba viszont már belefáradtam, hogy olyan szekerek után szaladgáljak, akik nem vesznek fel. Egy Kapcsolat Oda-Vissza műkődik, s aki különféle okokból kifolyólag magába zákózik, mint egy süni, akkor nem tudok mit kezdeni vele (legfeljebb a hátára fordítom és megcsíklandozom a hasát...) De ez nem az én korlátom... Én várom, hogy újra szárnyalhassan az Új Szelek Szárnyán. És bár lesznek nehéz pillanatok, de tele lesznek ajándékokkal, csak ügyesen észre kell venni. (Richard Bach után szabadon.)
Január hatodikán nem csak a születésnapomat ünnepeltük, hanem egy korszak is lezárult bennem. Lassan megérlelődött változásokon mentem keresztül, s nem csak én, hanem a környezetem is. Fájdalom, de Barátságok értékelődtek át. Öröm, hogy bizonyos korlátokat porig romboltam. Az Elefántcsonttornyom pedig - mely olykor megsebzett Lelkem búvóhelye volt - szintén a föld szintjével vált egyenlővé. S ez a Lélek Szabadságának korlátlan érzésével tölt el.
Szóval egy korszak lezárult. Bennem. Bennünk. Körülöttem. Körülöttünk. De még korántsem értem Küldetésem végére. És talán ez nem más, mint a felnőttéválás és a Lélek fejlődése is. Talán egyszer már arról fogok írni, hogy gyermekeimet nevelem és háziasszonyi teendőket látok el. Talán egyszer majd arról fogok írni, milyen nehéz meglenni külföldön. Talán egyszer még arról fogok írni, hogy a markolattól megint vörösre sebzett a kezem, de a vágások tisztán hasítanak a levegőben. De arról nem fogok írni, hogy a Szerelem tesz igazán szabaddá, mert ez olyan természetes és egyértelmű, mint, hogy minden és mindenki Egy. És nincsenek korlátok. Nem éri meg az Elefántcsonttornyok építgetése. Joggal tehetnéd fel a kérdést, hogy akkor mi történik velem, hiszen bármikor csalódhatok? Hát akkor csalódni fogsz. De legalább érzel. Az érzelmeket pedig nem lehet kizárni, mert akkor lemaradsz a saját Életedről. (Mint a Hetedik Naponban Constantine...)
A Te kezedben a választás: élhetsz félelmekkel, korlátok közt, de akkor nem fogsz sosem megtanulni úgy repülni, mint Jonathan. És élhetsz szabadon, mint a sirály, akinek új áramlatb nyúl a szárnyai alá.
Tehát a blog írás nem fog szünetelni, csupán átalakul. Ritkábban fog megtörténni, hiszen annyi minden történik velem, hogy az internettel eltöltött órák száma radikálisan leredukálódott. És ahogy egy kedves Barátom szokta mondani: "tudod a számom". Nos, igen. Tudjátok a számom: akit érdekel, hogy mi van velem, hívjon fel. Mert abba viszont már belefáradtam, hogy olyan szekerek után szaladgáljak, akik nem vesznek fel. Egy Kapcsolat Oda-Vissza műkődik, s aki különféle okokból kifolyólag magába zákózik, mint egy süni, akkor nem tudok mit kezdeni vele (legfeljebb a hátára fordítom és megcsíklandozom a hasát...) De ez nem az én korlátom... Én várom, hogy újra szárnyalhassan az Új Szelek Szárnyán. És bár lesznek nehéz pillanatok, de tele lesznek ajándékokkal, csak ügyesen észre kell venni. (Richard Bach után szabadon.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése