Tavaszébredés

Két alak jön ki az erdőből. Az egyik futva, a másik medve. :) (szakállas...;))

Szombat délelőtt ragyogó napsütéssel köszöntött, amikor leszálltunk a vonatról Veresegyházán. (De mint utóbb kiderült, amikor az ember a Veresegyházi Medveotthonba igyekszik, akkor az Ivacs [majdnem Szivacs, vicces kedvű helyi lakosok az egyik táblát át is írták...] megállóban kell leszállni.) Igazi tavaszi idő volt, olyan, amikor a természet felébred az álmából, és a mackók is előmásznak a barlangokból.

Jó kövér mackók. ;) Micimackó elbújhat mellettük. Az egyik medvét el is neveztünk Micinek, mert az egész badna medve egy nagy, összefolyt paca. Mivel a macikat lehet etetni mézzel, gyanítom ez az ok bújhat meg említett mackónk dundisága mögött (is). A mackók élvezik az emberi közönséget. Nézegetnek minket, méregetnek, és a mancsukban jól megnevetik a sok bámészkodót. Vajon ki tesz szívességet kinek, amikor a fakanálról olyan "najó, ezt még megeszem a kedvedért" pofival nyalogatják le a medvemézet? :)

Az Otthon területén vagy egy tucat mackó él. Egy másik elkerített hektáron pedig farkasok kaptak tető nélküli lakást. A maciknak ellenben összkomfortos barlangok vannak kiépítve. Teljes kényelem, azt hiszem, ők igazán boldogan élnek, míg meg nem halnak.

Vannak napok, amiket nagyon várok. Ilyen volt a tegnap is. Aztán egész nap itt és most volt. A pillanatok követték egymást, nem kellett várnom rá, mert ott volt, benne voltam, az Időben. Aztán este elérkezett a búcsú ideje, amikor a csillagok már magasan jártak fenn az égen és fények járták táncuk a felhőkön. És megint elérkezett a várakozás ideje. Ez a várakozás szebbé teheti az eseményt, amire készülünk. Mi tesszük meg még különlegesebbé azzal a belső lelki ráhangolódással, amit megélünk.

Na, holnap suli. A gépem haldoklik, sok programot le kellett szednem róla, hogy valahogy működjön. Nincs semmim, se MSN, mozilla, ICQ... stb. Minimális lett a kisegítő lehetőségek és a kényelmemet szolgáló progik száma. Úgyhogy, akinek kellek, annak marad az emil, vagy telefon.