Akkor is hétfő van. Irracionális, hogy ma kedd legyen. A Napsütés is ezt sugallja. Hétfő, hétfő, hétfő...
Vagy kezdek megörülni? Kicsit úgy érzem magam, mint az a bálna, aki egy rakétából alakult át, és mindössze harminc másodperc állt a rendelkezésére, hogy felfogja bálna létét. Így csak addig jutott el a gondolatokban, hogy "ki vagyok én és mit keresek én itt?".
Jó, ez annak vicces, aki olvasta a könyvet. Majd kinövöm, mihelyst a következő könyvem végére érek...
2 megjegyzés:
A száz év magányban is abba őrül bele az egyik főszereplő, hogy mindig hétfő van... Olvasd el, ha még nem tetted volna, csak ajánlani tudom!
és mi van a cserép virággal?
Az mit gondolt: "Ó, már megint!!!"
Megjegyzés küldése