Még szerencsétek, hogy nem tudok felénekelni rövidke szösszenetet ide, amivel a napotokat ugyanolyan csodássá varázsolhatnám, mint amilyen az enyém volt. És bár majd belegebedtem, mire hazaértem, mégsem érzem már annyira letőrve magam, mint amennyire lehetnék. Jót tesz a levegő, a vadszőlő, a kis kerti padunk, ami oly' kedvesen és mégis magányosan áll a gangon. Virágaink büszkén nyílnak, szeretettel gondozzuk őket nap nap után. Közben zenét hallgatok és várakozok. Talán a holnapra. Vagy egy ismerős érzésre.
A mai nap pocsék volt. Vizsgáztam, ami végülis nem lett rossz, csak valahogy... Nem éreztem igazságosnak az egészet.
Na mindegy, tanulni kell... Vizsgaidőszak... Az utolsó nagyobb megpróbáltatás az államvizsga előtt.
1 megjegyzés:
Sok-sok sikert ès kitartàst!
màr oly règ beszèltunk...:( èn is el vagyok most foglalva magammal, ill. a vizsgàimmal, meg az elotte levo hajtàssal... De hamarosan bekoszont a nyàr a jòl megèrdemelt szunettel s mindenkèpp meglàtogatlak. Vagy fordìtva is tortènhet:) addig is sok puszi!
Megjegyzés küldése