Séta a múltba

A mai nap a nosztalgiáé - holnap lesz két éve már, hogy Oszlóba indultam. Az imént olvastam vissza az akkoriban íródott blogbejegyzéseket. Fura, egy másik világ, mintha az akkori valóság mára már csak emlékké szelídült volna. Az idő olyan itthon, mint akkor volt a norvég fővárosban. Folyton folyvást csalogat a természet, hogy sétát tegyünk az Ősz balzsamosan hűvös érintésében. Közben félek, hogy ez a szép idős kényeztetés már nem tart sokáig és beköszönt a Tél, a kopárság, a csontig hatoló hideg. Bár a havon végigsikló napfény is csodálatos látvány, miközben a Jegenyefa árnyéka megnyúltan fedi be a tájat. (Akkor sem bocsátom meg, hogy a Füvész Kertben kivágták a kedvenc fámat!)

Megyek, reggelizem. Felkészülök a mai napra. :) ez egy kurta bejegyzésre sikeredett...

Okber

Csodálatosan süt a Nap! A vadszőlőnk már bíborban pompáznak, bár Lelkemet szorongatja a búcsú, lassan minden levél lehullik és a Természet itt is álomba szenderül. Váratlan utazást nézek, a múlt heti etap részeit pörgetem.

Lassan megérkeznek az első zh-k időszaka, a hónap végén lehet majd szurkolni :) Ma is tanulni fogok. 

Tegnap Katáéknál voltunk ebédre hivatalosak, amolyan "Isten hozott itthon!" alkalomból. Nagyon finom volt a hagymaleves és a párolt husi, nyami! :) 

Pénteken kirándultunk Péterrel az őszi napsütésben a Hármashatár-hegy környékén. Kicsit tévelyegtünk, sokat gyalogoltunk, hegyek között kószáltunk.

Közérdekű közlemény: az idei sütiparty október 30.-án lesz! Meghívókat már kiküldtem, kérlek VÁLASZOLJATOK!!!

És kisütött a Nap

Egy újabb csodálatos péntek, egy keményen végigdolgozott hét után megpihenünk. Legalábbis így lenne, ha nem éreznék kényszert az őszi nagytakarításra. Még van egy kis elintéznivalóm, aztán pedig jöhet a teljes kipucolás. Pókok, porcicák, reszkessetek! (Lehet jönni segíteni :D)

A minap rátaláltam egy oldalra. Előzőélet kalkulátor. Már maga az elnevezés is áltudományos (mi mást várhatnánk egy egzakt tartalmú oldaltól? :P) Mégis mi alapján számolja ki, hogy ki voltam? Na de a kíváncsiságom erősebb volt a racionális énemnél (mint úgy általában, ezért vagyok annyira szkeptikus) és bepötyögtem a születési dátumom. (Hah, már itt gyanakodni kell, hiszen hány meg hány ember született azon a napon, mint én? Egyről biztosan tudok, Franciskával Édesanyáink egy szobában voltak. Én délben, ő pedig 10kor született - asszem este, de erre nem emlékszem pontosan, lekötött a születés körüli trauma feldolgozása :))

E világra jöttöm időpontja pedig megmutatta egy lehetséges alterénem a múltból. Miszerint: XI. századi Németországban éltem (hol volt akkor még az egységes Germánia?), férfiként, magányosan, szerzetesként. Mérhetetlen tudásszomjjal voltam megáldva, mindent tudni akartam, kérdeztem és válaszokat kerestem. Ez utóbbi mostani életemre is igaz. De ez alapvetően a születésem dátumából is levezethető, hiszen azt mondják, a bakok már csak ilyenek... Mindenesetre megkaptam mostani életem feladatát is: segítsek a nálam szerencsétlenebbeknek is. Nah itt felhorkantam! Én nem vagyok szerencsétlen! Ezt kikérem magamnak! Igaz, hogy nem vagyok földi anyagi értelmebe véve gazdag, de ha azt mérjük, mennyi Szeretet vesz körül, akkor a felső tízezerbe tartozom. És nem-e ez az az örökség, amit az a Jézus nevű fickó hagyott ránk?

Nagyon érdekes, h tőlem függetlenül Anyukám is pont ezt mondta reggel. Bár most folyton fáj a foga, de ettől még boldog. Bármilyen furcsán is hangzik. Tudjátok, sok ember várja a nagy boldogságot, miközben az már rég ott van körülötte. Csak valahogy vakká tett minket a pénz hamis istene.

Egyébként ide kattintva Ti is röhöghettek. (Jaj de gonosz vagyok már megint...)

Szerdán Dr. Kopp Máriának volt könyvbemutatója. Bár ez a mű nem tőle származik, hanem Róla szól. A kötet a Titoknyitogató sorozat része, mely' olyan SOTE orvosokat, kutatókat mutat be, akik nagyon-nagyon sokat tettek le az asztalra, vitték hírül Hazánk hírét a nemzetközi tudományos világban és nem utolsósorban, adtak a Magyar Társadalomnak. A könyv mellett filmet is forgattak, interjút készítettek, kötetlenül beszélgettek arról, mi is vezeti a nagy koponyákat életpályájukon. Nagyon megfogott, amit Mária mondott a hitről. Mi, emberek egy magasabb transzcendencia részei vagyunk...