Találkozás a mérföldkőnél

 Egy dolgot kértem. Egyetlen egy dolgot, mert ma így is elég sok időt szúrtam el a feladatokkal. Amikért ugye semmit nem kapok, nem is várok el, de az sem esik jól, ha hülyének néznek. "no lám, itt egy idióta, akit ki lehet használni, akire rá lehet pakolni a feladatokat, mert elvégzi, úgyis megcsinálja". De amikor én kérek segítséget egy kurva feladathoz, hát persze, hogy csak 2/5-öt részben csinálja meg! Így sosem fogunk előrelépni. Sosem. 

És akkor arról nem beszéltünk, hogy januárban volt egy nézeteltérésem egy illetővel, akinek személyesen megmondtam, hogy bocsi, de nekem az nagyon rosszul esett, amit csinált. Erre persze felháborodott, mert ki vagyok én, kis taknyos, aki a nagy Személynek be mer szólni. Nagy... chö, persze, nagy... Most, hogy rájött, nincs ebben pénz, hirtelen megint nincs rá ideje... Olyan nagyon... átlátszó. Közben azt híreszteli rólam a hátam mögött, hogy amit tőlem kért, nem csináltam meg. Kurvára nem kért semmit tőlem, mert akkor úgy megsértődött, hogy a kommunikációnk a 'Szia!" 'Szia!"-ra futotta.

Úgy érzem, ideje lezárnom.

Lesz még sírás és fogcsikorgatás.

De azt én már a tengerparton ücsörögve koktélt szürcsölve a naplementét bambulva fogom megélni. És kábé le fogom szarni.

Dear Armenian Friends, please don't judge us, it's our leader's fault, it shouldn't have happened. We didn't know they will send back that person to Baku. They kept in secret. We apologize for it, please forgive to the Hungarian people.
We support your case, we understand your feelings.
It's not the shame of Hungary, it's the shame of politics.