Ó, Te drága Hidegháború! Hány száz, ezer, több millió ember tett azért, hogy hideg maradhass? Bár voltak forró pillanatok, amikor úgy tűnt, a harmadik világháború kitörik és a nukleáris tél elsöpri az élet legkisebb csíráját is e glóbuszon. Szerencsére nem így lett. A nagy emberek rájöttek, az atom nem játékszer, pont azért, mert pusztító ereje nem csak az ellenséget, hanem megalkotóját is eltünteti. A szó szoros értelmében.
Atomcsend iránti vágy
Az békére való törekvés és az atomcsend iránti vágy egyidős az atombombával. Ahogy az első 1945. július 16-án felrobbant Alamogordoban /Új-Mexikó/, az embereket általánosságban meglepte pusztító ereje. Erről azért tett az akkori média is, az ellenség megfélemlítése céljából egyébként is drámai erejét még árnyaltabban mutatták be. 1963- augusztus 5-én tető alá hoztak egy részleges atomcsendről szóló egyezményt, amelyet USA, Anglia és a Szovjetunió alá írt. Franciaország és Kína nem vett részt a tárgyalásokon. Ezen egyezmény megtiltotta a szárazföldi, víz alatti, világűrbeli atomrobbantást, de a földalattit lehetővé tette. Ez volt a Részleges Atomcsend Egyezmény (Partial Test Ben Treaty, PTBT).
A következő lépésre még öt évet kellett várni, de közben Washington és Moszkva között kiépült egy úgynevezett "Forró drót", amin azonnal kapcsolatba tudott lépni egymással a két szuperhatalom vezetője az esetleges félreértések elkerülése végett. 1968. július 1-én az Atomsorompó egyezmény megszületett (Non-proliferation Treaty, NPT), először ugyanaz a három atomhatalom írta alá, amelyek a PTBT-t is.
Az NPT megállapodásai:
- nukleáris fegyverrel nem rendelkező államokat nem segítik atomfegyverek, vagy más nukleáris robbanóanyagok megszerzésében vagy előállításában,
- a nukleáris fegyverrel nem rendelkező országok megengedik, hogy az ENSZ Nemzetközi Atomenergia Ügynöksége a nukleáris berendezéseket ellenőríze (Irán állandóan ezen pampog... nekik eszük ágában sincs megmutatni, mi van és mi nincs),
- az aláírók elkötelezték magukat, hogy elősegítik az atomenergia békés felhasználását és ennek érdekében kicserélik a tapasztalataikat (a csernobili tragédia előtt már figyelmeztették a szovjeteket, hogy a grafit alapú atomerőmű lobbanékony, de persze a szovjetek "tojtak rá")
1970 márciusában azonban hatályba lépett, az aláírók sora pedig Franciaországgal bővült, az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjai négy főből, az NPT aláíróiból állt. Napjainkra a világ 187 országa már aláírta, kivéve Kuba, India, Pakisztán, Izrael és persze, Észak-Korea. (A James Bond filmek tipikus főgonoszainak származási helyei...)
A Hidegháború után
Az 1970 és 1991 közötti időszak viszonylag eseménytelenül telt el, robbantottak itt, robbantottak ott, de mind föld alatt, amit ugye a korábbi egyezmények nem tiltottak. A teljes körű atomcsend egyezmény 1991-1993 között jött létre (bizony, kedves kortársaim, ekkor már mi is éltünk, és kezdtük az általános iskolát, meg mit törődtünk mi azzal, hogy mi zajlik a világban? :D Boldog gyerekkor, boldog békeidők! :). Az egyezmény (Comprehensive Nuclear-Test-Ben-Treaty, CTBT) az ENSZ erős ajánlása mellett elfogadták a Safeguard programot, amely kizárta, hogy nem katonai programból nukleáris anyagot lehessen fegyvergyártás céljából továbbadni. Tárgyalásokat folytattak a nukleáris fegyverkezési-verseny korlátozásáról, a globális leszerelésről, valamint arról, hogy NPT tagállam nem alkalmazhat nukleáris fegyvert nukleáris fegyverrel nem rendelkező ország ellen.
A nagyon gondosan megfogalmazott CTBT-t New Yorkban, 1996 szeptember 10-én adoptálta az Egyesült Nemzetek közgyűlése. 166 ország írta alá az atomcsend egyezményt, amely fő rendelkezése, hogy tilos mindenféle nukleáris kísérleti robbantást végrehajtani - amelynek ereje nagyobb, mint 2 kg TNT - bármely céllal, bármely környezeti feltétel között
Bécsi központtal kiépült egy globális ellenőrző hálózat (International Monitoring System), amely a világ különböző pontjain létesített 321 állomást és 16 radionuclide laboratóriumot. Ezek az állomások korszerű, modern, fejlett technológiával rendelkeznek, amelyek képesek minden titkolt -legyen az föld alatt, felett, vízen, levegőben - atomrobbanást 'meghallani'.
Persze ez nagyon szép és tündérmese, a valóságban azonban nem lépett teljes körűen életbe a CTBT. Ennek okai a következők:
- a listán felsorolt, 44 -es számú nukleáris technikához értő országok közül 13-an még nem írták alá, így nem léphet életbe az egyezmény. (A rossz fiúk újra Pakisztán, India, Észak-Korea...)
- a nagyhatalmak közül Oroszország, Nagy-Britannia és Franciaország ratifikálta a CTBT-t szerződést, míg az USA és Kína noha aláírta de nem ratifikálta.
- India megsértődött és végül nem írta alá, 1998. május 11-én és 13-án kísérleti atomrobbantást hajtottak végre, amit három héttel később pakisztáni -szintén kísérleti - atomrobbantás követett. (ügyesek vagytok, veregessétek magatok vállon...)
Így a CTBT-t tető alá hozták, vannak duzzogó országok, akik nem írják alá, így nem tud kötelezően, mindenkire vonatkozóan érvénybe lépni, csak az országok egyénileg ratifikálhatják. Ami ugye egyénfüggő...
96 % atomfegyver két hatalom kezében
Az összes -ismert- létező atomfegyver többsége USA és orosz készleten van. Az öt nagy atomhatalom mintegy 20 000 működőképes robbanófejjel rendelkezik, ami 1945 óta legyártott, mintegy 128 000 atomfegyverhez képest smafu.
Mi a helyzet Észak-Koreában?
Végül 1985. december 12-én aláírta az NPT szerződést, valamint 1991-ben a két Korea közös nyilatkozatot tett arról, hogy a Koreai- Félsziget atomfegyvermentes övezetté való átalakításáról szólt. 1994. áprilisában befagyasztották a Yongbyon-on folyó nukleáris kísérleteket. Csakhogy, a viszony továbbra is feszült maradt, Észak-Korea a világ szemében mosolygott, a háta mögött meg ördögi terveket kovácsolt. Atomot akart, meg minél több támogatást kizsarolni a világból. Olyan szegények, hogy a templom egerei évi keresetéből simán fennmaradna az ország, sőt a GDP-t is Cincogiék adhatnák. 2002. októberéig tartott a látszólagos atomcsend, amikor Észak-Korea elismerte, hogy igen, b+, atomot fejlesztünk, mert nekünk az jó. De ezen megnyilvánulásuk mögött is sértődöttség bujkál, hiszen Bush őket is az Ördög tengelyéhez sorolta, mivel -kedves- vezetőjük kiszámíthatatlan. Észak-Korea 2003-ban visszavonta a hozzájárulását az NPT szerződéstől, ezzel megvonta a nemzetközi ellenőröktől a maradás és ellenőrzés lehetőségét. (A kis genyó...) Bush bácsi beszédet tartott, hogy nem félünk az Észak-Korea bőrébe bújt farkastól.
Az elmúlt tíz év során Phenján folyamatosan fitogtatta katonai erejét, rakéták itt, rakéták ott. Emlékezzünk csak a tavaly, sikeresen felbocsátott ballisztikus rakétára. Hova vezet mindez?
Egy békeszerződés nélküli háború vége
1953. július 27-én ért véget békeszerződés nélkül a koreai háború, amely során több, mint 3 millió koreai vesztette életét, de az elmúlt ötven évben nem szűnt meg a feszültség. Napjainkban is 37 ezer amerikai katona állomásozik a déli területeken, hogy a viszonylagos stabilitást fenntartsák. A másik oldalon több, mint 1 millió, agymosott pártkatona állomásozik, akik az életüket is odaadnák Észak-Koreáért.
Észak-Korea katonai megmozdulásai azt sejtettik, hogy valamire látványossággal készülnek július 27-ére. Miközben millió észak-koreai éhezik, olyan körülmények között, amelyeket mi, nyugatiak el sem tudok képzelni és amire talán még az szovjetek sem vetemedtek. A segélyek folyamatosan érkeznek, legutóbb az EU fizetett 47 500 tonna búzát Északnak, ugyanakkor a déliek sem feledkeztek meg északi honfitársaikról.
És az utolsó kérdés, honnan van atomja Észak-Koreának?
Az első robbantást 2006.-ban, a másodikat 2009-ben hajtották végre. A harmadikat ma hajnalban. Van urán bányájuk, ahonnan kinyerhetik az anyagot, de elég bonyolult és hosszas folyamat, mire abból megfelelő mennyiségű és minőségű atombomba anyagot tudnak előállítani. Ehhez technika és nem kevés pénz kell. Észak-Korea meg ugye nem éppen erről híres. Akkor, vajon, honnan van az atombomba? Ennek megválaszolására az én ismereteim hiányosak...
Az atomrobbantást feltételezett helyszíne: http://goo.gl/maps/fqj9h
