Vegyük elő Észak-Koreát - ígérem a jövőben kerülni fogom az előző bejegyzéshez hasonló személyes hangvételű 'kiakadásokat'. Nagyon úgy tűnik, küszöbön a következő háború a két Korea között. Eleve ugye fegyverszünet volt eddig, mivel nem zárult békével az 50 évvel ezelőtti helyzetet. Most nem mennék bele a jelenlegi háborús feszültség mélyebb boncolgatásába, ismertetésébe, számos híroldalon ezt megtették. Engem jobban érdekel a koreai emberek lelkivilága.
Képzeljük el a következő helyzetet - talán még ismerős is, hiszen alig 24 éve nálunk is valami hasonlót próbáltak letuszkolni az emberek torkán. Egy ember a totális hatalom birtokosa. Őt lehet szeretni, utálni. Kegyetlen diktátor, zsarnok, aki eltipor minden másként gondolkodót. Gyerekek születnek és nőnek fel munkatáborokban, ahol az élet számunkra elképzelhetetlen. Jól példázza Ahn Myung Chul egykori észak-koreai munkatábor "lakójának" szökése utáni első szavai, miszerint ő a szabadságot olyannak képzeli el, hogy pl.: azt ehet, amit akar. Nem egyszer nincs 'normális' élelem ezekben a munkatáborokban, így mindent, ami ehetőnek tűnik, elfogyasztanak. Ennél még sokkolóbb, hogy a családtagok egymást küldik a halálba, hiszen a munkatábor vezetői arra sarkallnak mindenkit, hogy ha arról értesülnek, valaki szökni akar, akkor jelentsék fel. A szökési kísérletért pedig halállal lakolnak. Jelenleg -becslések szerint- 250 ezer ember sínylődik ilyen helyen, mint ahonnan a fickó is sikeresen meglépett.
Ha Észak-Korea háborúzni kezd, nem kérdéses, veszíteni fog. Talán Kim Dzsongun megunta, hogy diktátor és szeretné, ha felszabadulna az országa, de nem lát más esélyt rá, mint kirobbantani egy háborút. (ajvé, de naiv vagyok...)
Nos Észak-Korea talán nem sokára megszabadul a zsarnoktól. De tud-e majd élni a szabadsággal? Képes lesz-e elfogadni a fejlett világot és fel tud-e nőni hozzá? Tartok tőle, sokan öngyilkosságba fognak menekülni. Gondoljatok bele, hatvan éve azt nyomják a fejedbe, hogy Amerika és Dél-Korea az ősellenség, el kell pusztítani, amit képvisel az egyenlő a romlással. Bezzeg Észak-Korea maga a mennyország, csak tartsd be a szabályokat, ne gondolkodj, ne cselekedj önállóan, állj be a sorba. Légy birka, mert a jó bárány az hallgat...
És mi történik, ha Észak-Korea felszabadul? Először az eufória fogja elönteni az elnyomottak lelkét. Aztán rájönnek, hogy az ismert világuk darabjaira hullott. Bármennyire utálják, biztonságos keretet ad számukra a létezés egy kifacsart formájában, de mint ilyen, mégis saját és jól tudott feltételekkel átítatott. Kikerülnek a semmibe, a demokrácia hálójába, ami olyan furcsa számukra. Sok beteg, frusztrált észak-koreai fog nap, mint nap felkelni. Aztán egy jobban megismerik az új rendszert. Talán megszeretik, de egy kicsit mindig idegen lesz számukra. A mostani események pozitív kimenete esetén a következő generáció lesz hálás. Ők már élni fognak az új lehetőségekkel.
