Nagypénteken Flóra elindult. Sok-sok gyakorlással egyre magabiztosabb lett. Ahogy az időjárás is engedte, felfedeztük a játszóteret. Régen csak sétálni jártunk ki a parkba, de ahogy a kisasszony egyre ügyesebb lett a mozgásfejlődésben, hónapról hónapra új távlatok nyíltak meg előtte. Nyáron minden nap kint voltunk, a délelőtt volt a mi idősávunk. Csak egy rövid átfedésben voltunk az ovisokkal, kisiskolásokkal, de őket sem a homokozó, sem a kosárhinta és sem a kis csúszda nem érdekelték, így ezeken a helyeken is szabadon garázdálkodtunk. Flóra imád homokozni, hintázni és csúszdázni. Valamint egy időben nagy kőgyűjtő is volt. Másfél órát is kint voltunk, a Nap kellemesen sütött, friss levegőt hozott magával a szél a közeli erdőből. A játszótér után rövidke sétát tettünk a sportpálya mögötti réthez, ahol lovak legelésztek, nyargalásztak szabadon. Flóra csak messziről szereti nézni őket, ha közel jönnek, megijed tőlük. Hazafele a maradék péksütiből a kacsák részesültek, valahogy mindig kiesett a babakocsiból néhány morzsa.
De a játszótérnek köszönhetjük, hogy barátokkal találkoztunk és bekerültünk a helyi anyukák és gyermekeik körébe. Nem mondom, hogy a kemény mag részese vagyunk, sokszor kell kilépnem a komfortzónámból és néha jobb visszahúzódni a csigaházba. Flóra nagyon élvezi, hogy megyünk mindenfelé. Én néha visszasírom a telet, amikor csak egy német anyukával találkoztunk heti egyszer.
Gyereknek gyerek a barátja és a babanyelv nemzetközi. Nagyon jól megértik egymást, bár Flóra már többször lebukott, hogy németül is jól ért. De például nyáron Korfun egy brit kisfiúval játszott a parton, mint kiderült, egyidősek voltak. Flóra mindenhol megtalálja a maga társaságát. Sőt. Most játszókörön akadt két kis udvarlója is. Ikrek, két fiú - nem irigylem az anyukájukat, hihetetlen energiabombák. Amikor megérkeztünk, az egyikük -a dominánsabb, erősebb akaratú - almaszeleteket, csokit, kekszet hordott Flórának. Éneklés után kézen fogta Flórát és elvezette a labdamedencébe. Néhányszor megölelte és puszit is adott. Azon röhögtünk, hogy Flóra sosem kezdeményezett, hagyta, hogy udvaroljanak neki. Amikor aztán a dominánsabb fiúcska mással foglalkozott, megjelent a félénkebb tesó. Nekem adott egy kekszet és mutogatott Flórára, hogy adjam neki oda. Aztán mikor a tesó nem látta, ő is megölelte Flórát.
Annyira édesek voltak, nincs rá szó, vagy ami van, az túlontúl csurog a cukormáztól.
Szóval jól vagyunk. Sok a program, a feladat, de nincs okunk panaszra. Inkább azt mondanám, lett helyünk az itteni mikroközösségben. Márciusban pedig kezdődik az óvoda. Nagyon izgatott vagyok, másrészt sírok, hogy nem csak az enyém lesz Flóra, hanem osztoznom kell rajta "idegenekkel". De tudom, hogy mindenkinek így lesz a legjobb, hiszen neki szükséges van kortárs közösségre, nekem pedig valami alkotói munkára...
Az életünk Flórával lett csak igazán kerek, egész.
