Sunday Sun

Az egyik kedvenc számom a Sunday Sun, a Beck előadásában, mindig a napsütést jutattja eszembe, ahogyan lágyan megérinti a Földet, és a képzelet szárnyán szállva szántóföldek felett repülök tova. Épp most hallgatom, innen az ihlet.

Szenteste szűk családi körben ünnepeltünk, meghitt hangulatban telt el. A vacsorával elkezdődött a féktelen nagy evések ideje. Nem mentem éjféli misére, mert fél 11kor kicsit ledőltem aludni, aztán már csak másnap keltem fel reggel, az órám pityegésére. Aztán kimásztam a Keletibe, ahol Enivel találkoztam, lementünk Jászberénybe, családi ebédre voltam hivatalos. Át kellett szállnunk Hatvanban, de ügyes csajok vagyunk, és a jó vonatra szálltunk fel. Legközelebb április 14.-én megyünk Hatvanba, az övvédő vizsgára... Jászberényben vártak minket, nagyon finom volt a kaja, köszönet az ajándékokért, amire nem is számítottam, ezért nagyon is meglepett. Aztán este hazajöttünk. Karcsiék itt voltak, de engem már nem vártak meg, viszont nagyon édes bögréket kaptunk Tőlük. Tegnap Kőbányán volt a családi összeröffenés, ahol szintén becsületesen végigettem a menűt. Aztán Krisz is felugrott hozzánk, és este még beszélgettünk valameddig. Ma meg megnéztük a Táncoló talpakat, nagyon bájos film, mindenkinek ajánlom! : ) Szóval, ilyen nyugalomban telnek napjaim, amiket igyekszem maximálisan kihasználni, mert aztán januárban indul a hajrá a 6-7 vizsga miatt. Most viszont, élvezem, hogy december és az év utolsó napjai köszöntenek rám. Drágaságomat holnap visszakapom, este edzés után csülök party lesz. De mi az a csülök? Azaz, tudom, hogy mi, de milyen az ize? Még sosem ettem. Gasztronómiai élvezet lesz... de azért viszek magammal csokit is, hogy legyen valami kaja nálam, ha mégsem jönne be a csülök. Pénteken szeretnénk korizni menni az MTA elé, a Roosvelt térre. Tartalmas programok sora vár még...

Boldog Karácsonyt! :)

Az erdőn nőtt egy kicsi fa, nem volt se nyír ,se tölgy
Egy öreg fenyő kisfia, mely télen, nyáron zöld.
A szellő dúdolt altatót, oh, aludj kis fenyő
A hó meg adott takarót, ha nagyobb hideg jött.
Ám egy téli szép napon, jött egy apró szán
Oly simán siklott a havon, s úgy szikrázott a hám.
A szánkó előtt ló dobog, s egy ember szállt le ott
S a fejsze egyre csattogott, a fenyő pattogott.
Most itt vagy köztünk kis fenyő, az ünnepünk így szebb

Hát had köszönjük teneked e kedves ünnepet!

Drágáim, nagyon Boldog Karácsonyt kívánok Nektek nagy szeretettel!
Millió puszi: Csacsa :)

Az utolsó egyszarvú és Eragon, a Sárkánylovas

Szombaton moziban voltunk, és két óra erejéig egy Elvarázsolt Világban vendégeskedtünk, ahol a Sárkányokat megülő Lovasokat tisztelet övezi, és Egyszarvúak kószálnak szabadon a Rengetegben. Árnyak bújnak meg a Gonosz Király várának falai közt, és a csatlós fia a jó oldalon harcol. A Lány teljesíti kötelességét, akár élete árán is, a Fiú felnő a feladathoz, és eggyé válik Sárkánya Lelkével, hogy közössen szálljanak harcba (esetünkben szó szerint) egy Új Rend születéséhez, vagy a Régi visszaállításához.

De ez a világ korokkal ezelőtt tűnt el, és azóta az emberek elfelejtettek látni. Nem veszik észre a Csodákat, még akkor sem, ha az az orruk előtt történik. Te mit látsz a Világból? Ha Eléd toppana egy igazi Egyszarvú, hófehér sörénnyel és a végtelenséget eszedbe jutattó mély kék szemekkel, akkor mit látnál Benne? Egy arab telívért, vagy egy igazi Mesebeli Lényt? Erre most azt mondhatnád, az Egyszarvú az ember képzeletnének szüleménye, az Unicornis meg azt gondolná, Te vagy az ő Álmának a szereplője. Mert nem mi vagyunk a valóság, hanem ő. Mi mind szereplői vagyunk egy monumentális műnek...

Vége az első felvonásnak

Tegnap végetért a szorgalmi időszak, hétfőtől kezdődik a második felvonás. Most nem lesz más dolgom, mint tanulni, és vizsgázni bejárni, de legalább itthon lehetek...

A héten majdnem minden órára bejártam, hogy aláírásokta, és jegyeket gyűjtsek be, többnyire sikerült is, mindenből mehetek vizsgázni, és a gyakorlati jegyek mind jelesre végződtek :). A jog és a társadalomismeret úgyis le fogja rontani az átlagom, tehát nem árt, ha jó jegyeket vésnek be az indexbe. Nomeg, ez az egy hét arra is jó volt, hogy rádöbbenjek, mennyire szeretek bejárni az AVKF falai közé, nem elsősorban az oktatás színvonala miatt, bár vannak jó tárgyak, amiket szeretek, mint a családszociológia, vagy a pszichológia (a pénteki történtek ellenére is a kedvencem maradt, de egy ideig nem fogom előszedni az Atkinsont.) Szakmai kézségfejlesztésen nagyon jó csoport jött össze, pénteken az utolsó gyakorlatunk volt, értékelnünk kellett önmagunkat és a társainkat. Rengeteg pozítiv visszajelzést kaptam, ami megerősített abban, hogy amit teszek, azt jól csinálom. Köszönöm, Csajok! : ). Tartottunk egy kis előkarácsonyi összejövetelt, és szinte mindenki hozott valami sütit, vagy italt. Aztán remélem, hogy jövőre is velük lehetek majd egy önismereti csoportban.

Csütörtökön meg Gönye kényeztetett el újfent. : ) Sem kedden, sem szerdán nem találkoztunk, és csütörtökön sem volt rá túl sok esély, mert kint kellett maradnom Vácott. Délelőtt egyszercsak csörgött a telefonom, Gönye volt, és azt mondta: "kint vagyok Vácon" : ) Sütiztünk egyet a kedvenc cukrászdánkban, és aztán felmentme hozzájuk, a Harcosok klubját néztük meg... nagyon durva film, de tetszett.

Elég sok álmom van mostanában, de majd egy következő blogban leírom. Most megyek rámolni.

Tükörben a valóság?

Kislánykoromban - nem, mintha most sokkal öregebb lennék, de itt most a kis 5 éves Csacsára kell gondolni - azt gondoltam, hogy a tükör egy átjáró két világ között. Mindig is vágytam a másik világba, mert amikor átnéztem a tükör egyenletes felszínén, ott egy másik világ tárult a szemem elé, ahol minden tárgy az itteni fordítottja volt. Oda akartam átjutni, menni, de hiába vártam, hogy a tükör keménysége egyszercsak megtörjön, és zselés anyaggá válljon, ami átenged abba a világba, sosem történt semmi ilyesmi. Csak a képzelet maradt meg, hogy segítségével továbbálmodhassam a Tükrön Túli Világot.

És kitudja, lehet, hogy a tükör tényleg egy kapu két világ között, csak az, aki visszanéz ránk, nem is sejti, hogy mi vagyunka valóság. Mert számára az a kézelfogható, ami őt veszi körül. És nem az, ami meg engem.

A történet persze sosem hagyott nyugodni, régebben írtam egy novellát- egyesek szerint kisregényt- a Tükrön Túli Világról. De csak a történet végén derül ki, hogy miért lett a Tükör a címe. :)

Nosztalgia és őzikék a sínek mellett

Meglehet, az elkövetkezendő időkben nem nagyon fogok tudni gép elé kerülni. Jövőhéten elég sok vizsgám lesz, aztán mellette gőzerővel varrom a csapatzászlót. Ezért alternítív megoldásként azt javaslom mindenkinek, hogy régebbi blogbejegyzéseimet vegye szemügyre. Ma én is azt tettem. :)

Mikor reggel mentem ki a vonattal Vácra, a sínek mentén három őzike álldogált, és riadtan néztek a világra. Ezért szeretek ingázni a vonattal, mert 1: őzikéket, nyuszikat, cicákat láthatok az úton, és ennek az igérete minden egyes vonatúttal a levegőben van. 2: a hosszú uton tág tér nyílik a Képzelet világában való kószáláshoz. 3: Hasznos információkhoz lehet jutni a velünk együtt utazó egyénektől, akik szintén az AVKf folyosóit koptatják. Megyek ebédelni. :)

Zónázó

Itt van a December. Senki sem hívta, hogy jöjjön, de szó nélkül felváltotta az Édes Novembert. Ma száguldottam ki Vácra, azaz, csak szerettem volna gyorsan haladni, 19 percet késtünk... De megkaptam az indexem. Juhu. Erről most nem szándékozom több szót ejteni, majd úgyis fogok eleget nyafogni a közelgő vizsgák miatt.

Ahog ültam a vonaton, és nem tudtam mit kezdeni az idővel - ami a késés miatt adatott számomra, úgy döntöttem, néhány gondolat-foszlányom papírra vettem. És most Veletek is szíves-örömest megosztom:

A pillanatot ne keresd, majd az keres Téged. A pillanat sosem múlik el, mindig ott van. A pillanat itt és most van, nem a tegnapban, de nem is a holnapban. A pillanat örök, akár az emlék, mi szívünkben él.
Azt hiszem az Idő uraihoz ezt fel is fogom használni, és azt is tudom, hogy ki lesz az, aki majd nagy bölcsen közli a többiekkel, a megfelelő időben. : ) Az ember akkor tud igazán boldog lenni, ha félelem nélkül kitárja Lelkét. Noha félelmeink is hozzánk tartoznak, csak akkor győzedelmeskedhetünk felettül, ha nem hagyjuk magunkat az önsajnálat bugyraiba süppedni.

Az Élet akkor is élni fog, ha Neked történetesen semmi kedved hozzá. :)

És végül, a kedvencem, ami az én szeretett folyómhoz kötődik:

Az Élet olyan, mint a Duna, mikor megszületik, aprócska forrás,
mely útja során egyre terebélyesebb lesz.
Olykor új utat tör magának,
vagy kilép a régi mederből,
mintha csak lázadó kamasz lenne,
majd újra visszatér saját medrébe.
Mikor útjának egy bizonyos pontját eléri,
Társat választ magának,
s a sok mellékág után drága párját,
a Tiszát választja.
S aztán együtt folynak tovább a végső cél,
a Fekete-Tenger felé,
ahol aztán újjászülethetnek a tenger hűs habjaiban...