Sosem szoktam tudni megérteni, hogy miért nem lehet arra figyelni, amit mondok? Sok mindenről már leszoktam, nem szővök terveket, nem élem bele magam különböző programokba, mert sosem úgy sül el semmi sem, ahogy azt alaposan megálmodnám, ezért teljesen felesleges. Mint ahogy néha az az érzésem, én is. Mintha csak kötelesség lennék. Elég nyűgös tudok lenni, ezt belátom, de csak a megszokott foglalkozást hiányolom. Igazából, ha belegondolok, nincs okom panaszra, csak én fújom fel a dolgokat. Csak hát néha fáj, és olyankor sír a Lelkem, és hogy védelmezzem, azért fordulok magamba. Ez a nagy titok. De... Mindegy.
Fáj a fejem, és hánynom kell, de az edzés jót fog tenni. Petivel és Bélával megyünk a Szigetre kicsit kardozni, és Béla addig nem megy haza, amíg meg nem csinálja az ellentétes nyócast. Tanulnom kellene a holnapi vizsgára, de nem bírok koncentrálni az anyagra. Na majd este. Most olvasok egy kicsit, addig sem kell ebben a világban lennem. Momentán nem érzem jól magam benne.
Fáj a fejem, és hánynom kell, de az edzés jót fog tenni. Petivel és Bélával megyünk a Szigetre kicsit kardozni, és Béla addig nem megy haza, amíg meg nem csinálja az ellentétes nyócast. Tanulnom kellene a holnapi vizsgára, de nem bírok koncentrálni az anyagra. Na majd este. Most olvasok egy kicsit, addig sem kell ebben a világban lennem. Momentán nem érzem jól magam benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése