A Hit próbája

Hogyan is lehetne szavakba foglalni úgy, hogy ne vesszen el a lényeg? Ezen gondolkodtam, míg betöltött a blogger. Hitről nem szeretek beszélni. Írni pedig pláne nem. De amikor ma Apunak nyafogtam végső elkeseredésemben - ami persze a gyengék bástyája baj esetén - hogy miközben a hosszan tartó hullámvölgyből keressük a kiutat, akkor hol van a transzcendentális hatalom, akihez fordulunk. Apu az asztalnál ült, elmélkedéséből hirtelen felriadva így szólt: Ez a hit próbája, rajtunk el, hogy elbukjuk-e vagy sem. Ott akkor, mint derült égből a villámcsapás hatottak rám szavai. Nem nagyon szoktam Apuval ilyesmiről beszélni, de mindig is tudtam, milyen mélyen gyökerezik a hite. Ezóta a pillanat óta úgy érzem, tökéletesen része lettem a világnak és nem állhat utamba semmi. Ez talán furán hangozhat mindenki számára, aki még nem élte volna át milyen az, amikor úgy érzed, feloldódsz abba a rengeteg nyomasztó gondba és mindened leteszed Elé, semmid sem marad. Csak Te. És akkor, és ott, abban az egyetlen egy törékeny másodpercben Egy minden. Nem létezik sem a múlt, sem a jelen, sem a jövő. Semmi. De mégis minden ott van. Szóval ezért is olyan nehéz erről írnom. Nem könnyű megfogni azt, amire hiányos a fogalomtárunk. Persze vannak elnevezések és történetek, amik nálam jobban leírják ezt az érzést, ezt az eseményt. És tényleg, nincs lehetetlen. Sem korlát. Csak mi építhetünk gátat magunknak.

Szóval a Hit próbája. Mindnekinek eljön az életében. Akár többször is. De nem minig tudjuk, hogy éppen azon megyünk keresztül. Talán mások másnak hívják. De a végeredmény mindig ugyanaz...

Köszönöm a Támogatást Nektek, Linka és Morag! :)