Újra a helyén

Újra van gépem! Hoszú-hosszú hónapok teltek el nélküle. És a türelmes várakozásom meghozta gyümölcsét. Újra az alaplap mondta fel a szolgálatot, de mivel garanciális volt, kicserélték. Úgyhogy most nagyon örülök a világnak, vagy ahogy abban a dalban is éneklik: "nekem az is elég, ha szép az idő..."

Úgyhogy most már lesz időm rendesen vezetni a naplómat is. Sok gondolat van - még szerencse, különben kiüresednék, mint egy terméketlen kalász a búzamezőn. Bár néha megijedek ezen gondolatok ambivalenciáján. De sebaj, az ilyen ellentétek feloldása hozza meg az igazán nagy kihívásokat.

De ne szaladjak ennyire előre, ugye?

Ma egy kedves barátomnál voltunk, a vizipipa rejtelmeit tanulmányoztuk két pók, és egy degu család társaságában. (Akik között a kis három degu ma született, vicces volt, néztük a ketrecben az apróságokat, és akkor hirtelen felkiáltok, h "dejó! kicsik is vannak?" mire vendéglátónk rám néz és imígyen szólalá meg: "nahát, úgy látszik igen"... :D

A délután kellemes eltelt. Este pedig sajnos Linka is elment. Olyan üres lett nélküle a szoba.

Este pedig azon gondolkodtam, hogy mi a valóság és az illúzió. De itt most nem arra az illúzióra gondolok, amikor a bűvész előhúzza a fehér nyuszit a keménykalapból, hanem arra az igazi illúzióra, ami a képzeletünk révén átszővi a mindennapjainkat. Tudjátok, amikor elrepültem a messzi Északra, akkor sokáig abban sem voltam biztos, h ez az Oslo tényleg létezik-e, vagy nem. De persze nem úgy értem, ahogy Ti gondoljátok, h értem. Nyilván tudtam, h ott lesz, hiszen a térképen rajta állt, de az is csak egy papír volt némi vonallal meg jellel. Aztán megérkeztem a reptérre és megcsapott a hideg északi levegő... Ma pedig álom, h ott jártam. És hiányzik. Talán soha többet nem fogok eljutni Oslo-ba.

Na de igazából nem ezen agyaltam ma, hanem azon, h amíg Krokodil Dundee-val nem találkozom, addig ő is csak egyfajta illúzió, képzeletem édes szüleménye. Akiről tudom, h van, és hozzátartozom, ám mégis akkor lesz igazi, ha meg tudom érinteni. Addig csak egy magányos lélek maradok, aki szomorúan és boldogan várja kedvesét. Szomorúan, m nincs mellette. Boldogan, m bármikor mellette lehet.

A mai eszmefejtegetésnek viszont véget vetek. Leragad a szemem, úgyhogy megyek és alszom egyet. Oh, várnak az álmok...