2009. augusztus 7., péntek

700.

Mint a mellékelt ábra is mutatja, végül nem mentem le Sayonara partyra, tekintettel a lázas állapotomra, ami ezt igen erősen megakadályozta. Ahogy egy kedves Barátom nemesen megfogalmazta: "betegnek lenni szarügy...". Ezt dobta a gép és egyéb mélyen szántó közhelyek repkedtetése. Ennek itt pont.

Tegnap Szuszi egy emelettel lejjebb landolt, mint ahol lakunk. Hogy történt? Nem tudom. Épp itt ültem a gép előtt, zenét hallgattam, amikor éktelen macska nyirvákolásra lettem figyelmes. Gondoltam, nem az én macskám, hiszen az itt alszik bent mellettem... hoppá, tekintetem a zongora alá tévedt és ott nem volt macska. Hát jó, akkor felkerekedek és megnézem a szokott helyein. De sehol sem találtam. A nyávogás a "Szuszi" kiablására erősebb lett, és akkor felfedeztem az elsőn. Ehh, hülye macska, hát nem ejtőernyőzött ernyő nélkül? Rejtély, hogy miért nem a földszinten landolt, hanem az elsőn. Lementem, ráadásul Ayako - a japán barátom- ablakában nyirvákolt, onnan nem tudtam kiszedni súlyos sérülések nélkül. Így aztán Ayako is kijött, az ajtót meg becsapta a huzat, így kint álltunk - este 10 fele - nyüszítő maccsal és kulcs nélkül. Szerencsére Apu ereje elég volt ahhoz, h az ajtó megadja magát, de Aputól meg fél a macska, noha soha nem volt interakció köztük, de valahogy az erős hangját nem bírja. Úgyhogy Aput felzavartam, mire végre bementem és megszereztem azt a kis hülye dögöt. Próbáltam felcipelni az emeletre, de meg volt arról győződve, h a megfelelő emeleten van, hiszen az alattunk lévő lakás alaprajza miniméterről miniméterre megegyezik. És ott is van zongora. Ami alá ugye el lehet bújni. Így hosszas tusakodás és veszekedés után sikerült felcitálnom haza.

Ennyit a macskámról. Úgy meg volt ijedve, h aztán este ki sem tette a lábát az ágyam környékéről, csak kajálni.

Tegnap este megnéztük a HP 6. részét. Mit mondjak, az eddigi legjobb adaptáció volt, de... Hát nem is tudom. Egyedül a 3D-s részére voltam kiváncsi. A többit meg végigaludtam... Sajnos a smarties-om az elején elfogyott, így a film vége felé már különböző étkekről fantáziáltam. Kóros... Mióta nem edzhetek, többet eszek és ha ez így halad, akkor csúnya vége lesz... Úgyhogy muszáj böjtölnöm kicsit... Nyaffi...

Oh, bár mehettem volna táborba! Olyan rossz ennyire selejtnek lenni!

Nincsenek megjegyzések: