Bár változatlanul úgy állnak a dolgok, ahogy, tegnap este határozottan blogíró ihletem volt. Szóval itt az ideje a visszatérésre. Bár a wordpress nagyon tetszett, mégis a blogspotot tartom az igazinak.
Gyakorlaton vagyok, s tulajdonképpen ez tölti ki mindennapjaim. Szakdoli ugye kipipálva, csak az elméleti hátteret kell kicsit rendbetennem. (Bár a kutya nem fogja elolvasni, mert már úgyis megvédtem... Aki korán kel, az TDK-t lel...)
Az elmúlt két hetem börtönökről szólt. (Bár nem teljesen korrekt leegyszerűsíteni csupán börtönre a bv-intézeteket, mivel három formája létezik a szabadságvesztésnek: fogház > börtön > fegyház. Az első a legenyhébb - az elítéltek szerint a fogházasok levelezőn végzik a börtönt - míg a fegyházban egy átlagos napon a fogvatartott 24 órából 23-at a cellájában tölt. (Ami nem túl nagy és nem komfortos.) Sok mindent tudnék mesélni, de majd akkor, ha a Pest megyei bv-k kipipálva lesznek.
Pártfogóknál vagyok gyakorlaton és az ELTE-n is elkezdtem egy kurzust ennek jegyében hétfő esténként. Ezért láttam börtönöket belülről. És az aszódi javítót. Szavamra, ott igazán hatékony nevelői munka folyik, míg a börtönökben... sem erő, sem pénz, sem motiváció nincs. És ebből a motiváció hiánya a legnagyobb probléma. De ugyanakkor ott a másik oldal. Hiába integráljunk szerencsementesebb sorstársainkat, ha kimegy, akkor feltehetően ugyanaz a környezet várja... Szóval van itt még mit tenni, de senki sem tesz semmit, mert oly' mértékű átformálásra lenne szükség, amire a többségi társadalom nem vevő. (Noha kicsiben is lehetne tenni...)
Márianosztra, Vác, Budapest - Kozma utca, Aszód. Az elmúlt két hét mérlege. Kedden Tököl, majd a hétvégén Aszód újra. Csapatépítő és kézségfejlesztő a javítóban alvós tréning - ersze nem az fk-sok körletében. Juhu. Emellett naponta bejárunk a Hivatalba is, időnként terepen kt, vagy családlátogatás. Izgalmas, csak semmi másra nem marad idő. Persze most mondhatná mindenki, időm arra van, amire én akarom, hogy legyen. Csak még nekem sem megy az egyszerre két helyen lenni dolog - s nem egyszer estig nyúlnak a dolgos napok - és olyan jópofa időnyerőm sincs, mint Hermione-nak. Szeptemberben egy darab könyvet nem tudtam kiolvasni, csak belekezdtem jónéhányba, mindig abba, ami éppen kéznél volt... Így került terítékre a Fekete-tőr testvériség utolsó kötetete (juhu) és egy Star wars könyv. Bár olyan ügyes voltam a könyvtárban, hogy a polcról a harmadik kötetét sikerült levennem a Jedi-akadémiának. Sebaj, annyira megörültem neki, hogy ilyen "aprósággal" nem törődtem. Különben meg Lucas-ék is az utolsó hárommal kezdték a megfilmesítést...
És persze nem hanyagolom el az írást sem. Két kedves Barátommal közösködünk egy-egy történet megalkotásában, a többit meg írogatom magam, már ha jön az a bizonyos belső erő, ami segít a megfelelő szavak manifesztálodásában. Vagy mi.
Újra itt. Hiányzott a mindennapjaimból a blog. Ejh, ejh, mennyi mindennel elmaradtam... De most itt ez a csodálatos Október... majdnem olyan édes, mint a November... :)
Végszó: csapongó, s már-már álmos gondolatok vezették e sorokat, ennek tükrében olvasd. Emilekre már csak holnap jut "erő"...
2 megjegyzés:
Juhu! Örülök Neked! Puszi;)
Én is üdvözöllek újra itt!
Kellesz, mint egy falat kenyér, mert sajnos nincs új ötletem a közös projekthez...
Megjegyzés küldése