Megjelent a fény az alagút végén. Halovány reménysugár bontakozott ki a sötétben, már nem tapogatózunk vaktában, reális célok felé tartunk. A zavar, mely fellépett az éterben kreatív energiákká formálódtak át. Krizisben voltunk az elmúlt közel két hónapban, mely megoldása nem várt fordulatokat hozott magával. Hihetetlenül hálás vagyok mindenkinek a támogatásáért. Legyen szó pár mondatról vagy hátbaveregetésről. Az elmúlt időszak tökéletesen megmutatta, kikre tudunk számítani, kinek jár a szája és ki az, aki abszolut leszar mindent, ami mással történik. Nyilván nekem is megvannak azok a kapcsolataim, amikben én is ugyanezt adom vissza.
Ugyanakkor életem egy fontos területen a kapcsolat zátonyra futott. Nem tudom, hogyan tovább. Nem tudom, merre tovább. Mintha valamit valamiért cserébe működne a világ, s ha valami pozitívum érkezik, máris jönnek a keselyűk és elveszik, ami addig a világot jelentette. S itt maradsz árván, magányosan.
Hogy lehet megállítani a homokóra szemeit?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése