Kurultáj

 

Kurultáj

Nem a legtökéletesebb alkotásom, de mentségem legyen, hogy vászon. Az első, igazi vászon alkotásom. :)

Élő Holdfény Szalon

Lediplomáztam... :) Csend van bennem. Tegnap még tomboltak a tételek a fejemben, mára üresség költözött helyükre. De ez nem az a fajta üresség, amikor bambán bámulunk ki a fejünkből. Ez élettelteli üresség, hiszen minden a helyére került.

Egy hosszú korszak zárult le az életemben, még fel sem fogtam igazán a jelentősségét. A Bizottság nagyon elégedett volt velem, és bár olyan tételt húztam, amiben nem voltam egészen biztos, mégsem hagyták végigmondani, mondván már így is eleget beszéltem és a szó per perc fordulatom meghaladja a felfogható mennyiséget... Tetszett, ahogy szakmai diskurzus alakult ki köztünk. Tetszett, ahogy valamiféle elméleti szakemberként tekintettek rám. A hiúságomnak nagyon jót tett... De azért igyekszem a földön maradni... :P

A Szellemi Szalon ötlete pedig mindenki tetszését elnyerte azok között, akiknek meséltem róla. És Lun-nak hála már neve is van: Élő Holdfény Szalon. Annyira tökéletes, hogy jobbat nem keresve sem lehetne találni. A mögötte megbúvó történet pedig még szebb; az Avatarhoz kapcsolódik, amiben a Pandora bolygón éjjel olyan csodálatos minden...

Az ÉHSZ első ülését márciusra tervezem, februárban mindenkinek lesz ideje eldönteni, hogy szeretne-e előadást tartani, vagy "csak" aktív résztvevőként venne részt. Létrehoztan egy e-mail címet, ahol ezzel kapcsolatos ügyeinket beszélhetjük meg: holdszalon [kukac] gmail [pont] com.

Szellemi élet az egykori párizsi szalonok mintájára

Miközben a tételek súllya nyomja vállaim, azon tanakodtam, milyen jó lenne, ha tudnánk arról, ki mit szeret csinálni, miben teljesedik ki, milyen értékei vannak, amiket mélyen őríz magában. És a legtöbb esetben ezek az értékek a világ elől elzárva maradnak.

Ezt megakadályozván a következőt találtam ki: ezennel minden Barátomat szellemi élet felpesdítésére hívom meg. Mégpedig úgy, hogy nálunk összegyűlünk és mindenki előadhat a kedvenc témájáról röviden. Egyelőre röviden. Aztán ha úgy érzítek, sikeres volt, akkor a különböző témákról vita-esteket is szervezhetünk.

Hiszen nagy érték a szellemi tőkénk, és olyan sokfélék vagyunk, hogy egymás jelenlététől többek leszünk.

No persze nem mellékesen sütipartyt is tartunk mellette.

A tervezett összejövetel március-április környékére datálom, addig mindenkinek írok pontosan, hogy milyen lesz. Az eseményen való részvételhez nem kötelező előadást tartani. De örülnék neki, hogy minél többen jeleznétek ilyenfajta igényeiteket.

Most vissza tanulni...

2 days to go...

Kérem szépen, lassan célegyenesbe érünk....

Más, szolgálati közlemény: jelentkezzen bátran, aki névtelenül kommentálta a blogom három korább írását. Kíváncsi vagyok, hogyan talált rájuk...

Megy a hiszti meg a nyafi. Közben belül halálosan nyugodt vagyok, pedig ma nem sokat tanultam, csak bámultam ki a tételek felett. Egy lusta dög vagyok... De úgy érzem, lassan teljesen szociálpedagógus identitással rendelkezek, márcsak az a nyamvadt államvizsga és léphetek a következő szintre.

Életem végéig tanulni és tanítani fogok. Ez az én küldetésem.

Meet me halfway

BEP. Tetszik a videó, a hangulata illik életem fő művének tartott Nolasyn Krónikáinak. (Mivel egy történet is lapul a cím mögött... Majd egyszer befejezem... Még van egy évem rá... a tízből... Hogy eltelt az idő...)

Már csak három nap. Ma foglalkozok a társadalmi mobilitással és szociálpolitikával. Annyira nem vészes, tulajdonképpen már minden témához hozzá tudnék szólni. És lesz két napom ismétlésre, hiánypótlásra. (Ha bárki azt meri mondani, hogy eminens vagy stréber, azt halálra csikizem...)

Ma Katiékhoz kiugrunk Gyálra, lesz egy kis baráti összejövetel. Nagyon csodálatos idő van, süt a NAPOM, nincsenek felhők, az ég kékje határtalanul terül el felettem. Igazi kiránduló idő van. A gyönyörű, szunnyadó természet ilyenkor szürke - ámde élettelteli - arcát mutatja. Február 1. Imbolc ünnepe, a Fény napja. A kelták ezen a napon ünnepeltek, hatalmas máglyákat gyújtottak, hogy emlékeztessék a Napot, ne felejtsen el visszatérni éltető melegével.

És a Tavasz mindig visszaérkezett. Ősi körforgás Ősanyja.

Akiről a XXI. század tökéletesen megfeledkezett.

A mostani tanulásom olyan, mintha a Tudás Fája alatt ülnék, az ágai roskadoznak a termésektől. A Fa különlegessége, hogy nem csak egy féle gyümölcs terem rajta, hanem különböző formájú és ízűek lepik el ágait. Mint a tételeim az államvizsga fáján. Más-más "finomságokat" tartogatnak.

És tessék, megvan az alteregom, bár kicsit szőrős és a nyelvi kódja sem olyan kifinomult, és kidolgozott mint az emberé... De mindent megtesz, hogy tudást plánktáljon buksijába... vagy csak a kagylóm kellene neki???

4 days to go...

Szerettem volna tegnap is írni, de végül nem maradt rá időm. Néha úgy érzem, akár most is le tudnék vizsgázni, máskor meg úgy megijedek, hogy legszívesebben egy alteregomat küldeném el magam helyett. (Ez egy bujtatott felhívás számukra, várom jelentkezésüket...)

Ma törvényekkel foglalkozok. Semmi logika nincs abban, ahogy meghatározzák pl.: a rendszeres vagy éppen a rendkívüli gyermekvédelmi támogatásokat és kedvezményeket. Azt megértem, hogy mindent a mindenkori öregségi nyugdíjhoz mérnek, de azt pl. honnan szűrték le, hogy 110 %-át nézik vagy éppen a hatvanszorosát? De ez csak két példa volt értelmetlen szorzókra. Tartok tőle, hogy ezeket nem fogom elsajátítani és ha ezeket húznám ki, akkor szépen elmondom a véleményem a rendszerről...

Egyébként egész jól állok idővel. A következő napokban lespórolom az alvást... Minek az?

Most rövidke szünetet tartok, közben rádiót hallgatok, éppen Lady Gaga szól, Bad romance. Tetszik a dal lendülete, bár meglehetősen kommersz, akkor is jó... (Lehet ezért kövekkel dobálózni felém...:P)

Tegnap annyira csodálatos este volt! Csontig hatoló hideg, csípős szél, hóesés... Tiszta Oslo hangulatom lett tőle. Főleg a kopár fák látványától, ahogyan szépen megültek ágaikon a hópelyhek. Rendezett káoszban. Szép ez az új téli kosztüm, ami a körúti szunnyadó enteket takarja.

Tegnap jeletnekeztem mindenféle állásokra. Poénból beadtam az Állami Operaházba is öltöztetőnek... :P Onnan már visszajeleztek, hogy megkapták, meg egy Gyermekotthonból is jeleztek, hogy ők is várnak majd valamikor állásinterjúra... Remélem be is hívnak, mert ott lenne kedvem dolgozni és folytathatnám a serdülőkori depresszióról a kutatásom.

6 days to go...

Ezennel megkezdődött a visszaszámlálás. Még hat nap és akasztják a hóhért... Az előbb elkészítettem egy tanulási tervet ahhoz, hogy mindenre maradjon elég energiám és figyelmem. Amennyiben sikerül tartanom, hétfőre végzek, aznap pihenhetek és ismételgethetek. A munka oroszlánrésze ma, holnap és péntekre marad. Bár pénteken szeretnék kinézni az Educatio kiállításra. (Ki tart velem?) A hétvégére nyolc olyan tétel marad, amiket egyszer már megtanultam rendesen. Az a problémám, hogy mindenki tök okosnak tart, bíznak bennem, nagyok az elvárások is. Viszont nem tudom, hogy egy-egy tételhez mennyit kellene tanulnom...

Most pedig visszaszívárgok a papírlapjaim mellé, bár Szuszi most ugrott fel az ölembe, így nehéz lesz folytatni... :P Majd elküldöm magam helyett a macskámat :)

És végül íme egy kép, Junior és a legújabb "trónja".

Az elégedettség messziről látszik rajta... ez aztán a cica világ...:)

Vodka és őszibarack, harmónia és vallásháború, változás kontra spar plakát és egy költői kérdés az Olympus-ról

Már bőven elmúlhatott 7 óra, amikor jöttem haza a 85ös busszal Dorottyától. Államvizsga tételek közös egyeztetése céljábüól nála töltöttem a napom. Figyeltem a világot, ahogy az esti megvilágításban elmosódtak a körvonalak. Szürreális az éjszakai világ. Ha nem lenne villamosság, nem látnák belőle semmit. Vajon az ember szeme régen mennyire alkalmazkodott a sötéthez és most mennyire nem? Talán ahogy megszoktuk, hogy képesek vagyunk olyan technológiát kifejleszteni, ami segítségével látunk a csillagtalan, Újholdas éjszakákon is, úgy elvesztettük az igazi sötétben látás képességét is. Talán. Szóval ebben a láthatatlan látó világban felfigyeltem a plakátokra, amik az egykori gyártelepek, vasútsínek mentén próbálják takarni a lepusztult tájat. Két változást hírdető választási kampány mellett a spar alacsony árai. Valahogy odailletek, egymás mellé... Változás. Milyen sokatmondó szó. Úgy látszik a narancs úgy véli, ha Obamának bejött, akkor nekik is sikert hozhat. Megjátszák azt, amire az emberek vágynak: változásra. Elhintik a tudatalattiban, hogy bizony változást hozhatnak. De azt tartsuk szem előtt: szarból ők sem tudnak várat építeni, hacsak nem nyerték meg egyéni képviselőnek MacGyvert...

Egyébként ha akartok közel vidámparkbeli élményeket szerezni, akkor utazzatok csuklos busszal, a hátuljában, enyhe kanyarba dőlő leejtőben...

Harmónia kontra vallásháború: Vasárnap kezdődött az ökomenikus ima hét, ami annyit jelent, hogy a különböző Egyházak, Felekezetek lelkészei más-más templomban tartanak szertartást. A vasárnapi misén a drága, öreg papunk arról mesélt, milyen szépen zúg a református, az evangélikus, a római és a görög katolikus... harangok egymás mellett. Harmóniában. Vajon mi emberek miért nem halljuk meg ezt az összhangot? A harangok miért tudják, amit mi nem? Azt, hogy a dogmák mögött ugyanaz rejlik, az Egyetlen, Tökéletes Létezőség. Tekintsünk bármilyen vallásra, a mélyén ugyanazt találjuk. Akkor meg mi értelme van Dzsihádot vagy keresztes hadjáratot indítani?

Ma azon tűnödtem, mi történt volna akkor, ha egy egyszerű halandó fogja magát és felmászik az ókori Görögország Olympus-ára? Mit talált volna ott? Ha Semmit, ki hitte volna el neki? Ha Mindent, ki hitte volna el neki? Emberi ismereteivel fel tudta volna fogni, hogy mit Lát? Talán volt ilyen ember, és talán pont ezért tűnt el szép csendben az istenek imádata. De talán csak az istenek költöztek el, mert túl sok volt a látogató...

A vodka és az őszíbaracklé kapcsolatát meg inkább ne firtassuk... De azért finom volt... Még azután is, amikor rádöbbentünk, hogy narancs helyett valami más gyümölcsöt hoztunk... :P

Emberi korlátoltság és liberális eszmék

Kezdem azt gondolni, hogy a a norma- és értékrendszerem elavult. Úgy száz évvel van lemaradva 2010-hez képest. És mindez azért, mert megértem a BKV sztrájkolóit. Egy kis fejbenszámolás után megkapjuk a havi netto átlagkeresetet. Ha hozzávesszük a napi stresszt, ami a budapesti forgalomban való munkát jelzi, továbbá az utasok bunkóságát, azt, hogy lenézik őket azért, mert azok, akik.

Ez az ország szarban van. Nincs társadalmi összefogás. És ha az ember ki meri mondani a véleményét, hogy teljes politikai elitcsere szükséges, nem csak a kormány, hanem az ellenzék részéről - Dody után szabadon - akkor agyalágyultnak nézik, olyannak, aki nincs tisztában a fogalmakkal. Hát igen, végülis csak úgy szórakozásból kutatom a társadalmat, csak szórakozásból figyelem a folyamatokat, amik végbemennek benne, csak úgy, szórakozásból képzem magam, hogy minél hatékonyabb és új szociális ellátó rendszert dolgozhassunk ki. (Amiért utálni fognak... a segélyeket el fogjuk törőlni...)

Hát ez van, ha az ember "okos". A primitívség széleskörben elterjedt. Irány külföld. Sajnos Magyarország megásta a sírját és a külföldi tőke talpa már készül, hogy belénkrúgva el is foglaljuk helyünket benne. Eljön még az idő, amikor a magyar mellett lesz még egy másik hivatalos nyelv...

London, XIX. század :)

Libba Bray - Lázadó angyalok. Az írónő finoman vezeti az olvasót a történetben. Aprólékosan megírt részletek segítik elképzelni és beleélni Magad a XIX. századi London világába. Közben pedig gótikus regényekbe illő rémségek történnek, mesterien megmunkált feszültség vibrál végig. Az év elején Philip Pulmannal hangolódtam e korszak életérzésére Az Árny Északon című könyve segítségével. Most áteveztem a vámpirok világába, Kresley Cole: Vámpiréhség (Vámpírok alkonyat után sorozat). A történet Párizsban játszódik, eddig úgy fest, napjainkban. Kicsit hasonlít J. R. Ward-hoz, mivel mindkét író számos könyvet jelentetett meg a vérszívókról. Persze a Twilight saga-val nem vetekszik, mivel ez inkább felnőtt tartalom... :P (18) :D

Eztán újra Pulman kerül terítékre, kis párizsi kiruccanás után visszatérek Sally Lockhart történetéhez. Aminek előző kötete egy kisebb tragédiával fejeződött be, nehéz lesz folytatni, de majd meglátjuk mit tartogat a Tigris a kútban...

Egy megkésett, rövid nekrológ, egy búcsú és ahogy az élet folytatódik tova

A Tanárom volt. Dr. Skrabski Árpád, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola egyetemi tanára. Első éven tanított családszociológiát szemináriumi foglalkozáson. Aztán a betegsége évről-évre kezdett elhatalmasodni felette, így kevesebb lehetőségünk volt részt venni óráin. De az első év első félévének meghatározó élménye maradt fantasztikus előadása és az, ahogy gondolkodásra serkentett minket, érvelésre, virákra.

Január 7-én utolsó útjára kísértük itt Budapesten, végleges nyughelye Tihanyban lesz, a kilátó alatt, amit ő épített. Egyszerűen lehetetlen felsorolni, mi mindennel foglalkozott, mennyire művelt volt, karítativ személyisége végtelenül áradt a világba. Most, hogy földi porhüvelye nem tartja tovább fogságban már tudja azokat a titkokat, amiket már életében is sejtett. Ő már igazán Teljes. Egész. Istennel.

*                   *                 *

Az Élet bármilyen kegyetlenül is hangzik, de nem állt meg. Bár néha könnyebb lenne, ha egy percre letehetnénk terheinket és kilépnénk korlátaink közül. Nehéz éven vagyunk túl, sok nehézség edzette tapasztalat gyűlt fel tarsolyomban. Mintha átrendeződtek volna a kapcsolatok, akikkel kellett, igazán mélyebb lett, öszintébb, Barátság. A gondok megmutatták, kik azok, akikre lehet számítani, akikkel nem csak a bajt lehet megosztani, de az örömöt is. (Az utóbbi fontosabb, hiszen bajban sokan kitartanak az ember mellett, de mások örömének nem mindig örülnek a szolgalelkűek.)

De az elmúlt félévben történtek olyan dolgok, amik sok-sok nevetésre és boldogságra adott okot. Megéltük mindet, a mélységeiben és a magasságában is. Talán az egyik legfontosabb a szabad akarat felfedezése. (Vitába lehet ezzel szállni...) Tudjátok, római katolikus vagyok - lehet ezen cöcögni - dacára a súlyos dogmáknak élvezem, hogy ennek a közösségnek vagyok a tagja. Tudom, hogy nem tökéletes, a misénkben sok a liturgia és színház, de a sorok és mozdulatok között megbújik a Lényeg. Az Egyházat emberek alkotják, evégett nem lesz soha tökéletes. És, hogy mi köze mindennek a szabad akarathoz? Hosszú éveken át a vasárnap csak olyan nap volt, mint a többi. De aztán augusztus végén visszaszívárogtunk a mi kis öreg kápolnánkba - ami idén 300 éves - misére. Bajban voltunk, egyedül éreztük magunkat, szükségünk volt valami útmutatásra. Gyerekkoromban mindig mentünk misére, ministráltam is, de akkor inkább kötelességnek éltem meg. Eleinte úgy találtam, valami kompromisszum születik. Most viszont érzem, az, hogy visszatértem a szabad választásom volt. És ez csodálatos élmény. Eltévedni majd újra megtaláltatni. És nagyon is érdemes odafigyelni arra, ami elhangzik a prédikációban. Bár nem mindig értem, de a papunk nagyon érdekes dolgokat szokott mondani. Tudom, hogy ott válaszokat találok a kérdéseimre. Ettől még nyitott szemmel járok tovább a világban, nem szűkítem le magam egy vallás irányvonalaira, de a kellő biztonságot megadja nekem.

Szóval most itt vagyok megint. Írom az elhanyagolt blogomat. Várom, hogy múljon az idő. Krokodil Dundee szombaton elutazott, úgy 1 500 km-re tőlem, Bottrop-ba, Németország Hollandiához közeli tájára. Rurh-vidék. Az évszak Télhez méltóen hideg, ahogy az ott élő emberek is hüvösek, távolságtartóak. Győrben köszöntünk el egymástól. Az idő egészen addig nagyon lassan csorgott, de amikor a vonatom fényei feltűntek a köd lepte síneken, nagyon megijedtem. Olyan gyorsan közelített és én még annyi mindent szerettem volna mondani Neki...

De március eleje nincs messze. Addig sok mindent kell túlélnem. Államvizsga - jan. 26., álláskeresés, jelentkezés mesterképzésre, sajtát vállalkozás elindítása, íróvá lenni és befejezni azokat a történeteket, amiket nem merek elengedni... Pedig már megtanultam az elengedés művészetét, de úgy látszik még van mit tanulnom.

A következő 8 hetem ezektől nem vállt zsúfolttá, úgyhogy akinek van kedve és ideje, keressen fel egy beszélgetésre, vagy csak arra, hogy egy irányba nézzük a naplementét. (Bár ahhoz kicsit hideg van...)

12 803

2009-ben 12 803 oldalnyi könyvet olvastam el. Sajnos a második felében kevesebb időm jutott  arra, hogy képzelt világokban kalandozzak. :( Mint fent látjátok, sok fajta-féle könyvhöz volt szerencsém, amik különböző tájakra és időkbe repítettek. A fenti lista a kötelezőket természetesen nem tartalmazza. :P

Ma este moziba megyünk, Újhold. Eddig ódzkodtam attól, hogy megnézzem, de eljött az ideje. Úgyis tudom, hogy csak az eleje lesz nyomasztó, a vége meg úgyis Happy End.