Rule the world

Tudjátok, hogy alapvetően álmodozó típus vagyok és könnyen szárnyra pattan fantáziám. Ma éppen itthon maradok, mert még taknyos vagyok, 2kor lesz egy találkozóm a SOTE-n munkaügyben. Már mindenki elment munkába/suliba, egyedül maradtam a Cicákkal, bár ők meg alszanak ebben a ramaty időben. Hogy felvidítsam lelkem, a Csillagport tettem be a DVD-lejátszóba, egyszerűen oda vagyok érte. Nem csak a történet miatt. Amikor a második kiállításom rendeztük meg, Dody tartotta a megnyitó beszédet, ami nagyon fontos volt számomra. Végtére is jól sikerült az esemény, feltöltött a dolog (nomeg a vendégkönyvemben hagyott kedves üzenetek is). A megnyitó után Dodyval megnéztük az akkor épp moziba került Csillagport, az utolsó előadás volt aznap. Bár szegény Dody kevésbé élvezte, mint én... Mindenesetre azzal akkor megkoronázta a napom. :) 

No igen, munka (ha már az első bekezdésben már említést tettem róla). Most éppen a megszokott feladatok mellett egy új meló is képben van, ami szintén nagy kihívás, de jó. Ez ügyben lesz a megbeszélés délután. Aztán pedig irány Pápa. Detti kislányának lesz keresztelője, annyira cuki ruhát sikerült vásárolnom Lilikének! Cicás, természetesen :).

Épp most pottyan le a csillag a földre. Az egész sztoriban a legjobb karakter Shakespeare kapitány :P. Egyébiránt a mai idő kimondottan elvarázsolt, pont ideje lenne a festésnek. Találtam is egy oldalt, ahonnan könnyen modellezhetek alakokat. Mostanában eléggé elhanyagoltam a rajzolást, csak a gólyatáborban bontakoztattam ki megkopott képességem egy zászló megfestésének erejéig.

Oh, igen, túl vagyunk az első egyetemi héten, lógáson... Utóbbi abszolút véletlenül alakult. Tegnap elszámoltam az időm a délutáni órámmal kapcsolatban... Így lemaradtam a módszertanról... Nagy-nagy bánatomra... :D Az első tapasztalataim alapján két-három olyan tárgyam van, amiből a kettes a cél... :D Bele kell még rázódni a Corvinusos létbe...

Csodálatos a világ, azért is szép az élet!

Egy hosszú hét feltehetően hosszú krónikája

Gólyatábor: pipa. :D

Másra számítottam, ám így kellemesen csalódtam. Tata, imádom!!! A tó olyan csodálatos! Nem épült ki, csupán a nyugati partján magaslik néhány épület, köztük az egykori Eszterházy-kastély is. (Amihez kétszer is megpróbáltunk eljutni, de mindakétszer lekapcsoltak minket :D) A tó vize morcosan hullámzott az állandó esőben, az ég folyamatosan ontotta könnyét. Ami azért is érintett kellemetlenül, mert sem esernyőm, sem kapucnim sem volt. De a cuki kis pillangós kendőm igen :). 

A társaság szimpatikus volt, a teljes szoc.-szocpol csapatból 10en képviseltük magunkat stabilan, ebből hárman szocpolosok. Az első nap még ismerkedéssel telt, második nap meg már jó volt abból a szempontból, hogy sok-sok emberkével beszélgettem az Életről, a Világról és hasonló dolgokról. Ez már hiányzott, kicsit a Bujutsus időkre emlékeztetett. A zene sem volt rossz, a csoportunk együtt is táncolt :) Az elemzők között is elvegyültem kicsit, az egyik, vagy éppen az egyetlen lány nagyon finom koktéllal kínált. 

Persze voltak feladatok is, amik vállalhatóak voltak. A tábor előtt olyan vízióim voltak... ejha... :D

Szóval, sikerült felvenni a corvinusos identitást. Legalábbis momentán így érzem, főleg, hogy ma másfél órás sorban állás után megkaptam a diákom is. (Dodynak kiemelt info ez :) büszke lehetsz rám... aztán majd csak bent kell maradni, igaz?)

Érdekes tárgyaink lesznek, van, amit várok, van, amiről szívesen lemondanék.

Most megyek, mert még Krokodil Dundee éppen most érkezik meg. 2,5 év... Most minden olyan tökéletes.

Váratlan utazás

Nem tehetek róla, egyszerűen imádom. Akárhányszor adják a TV-ben, számomra sosem unalmas. Tanulságos kedves kis történetek láncolata emberi kapcsolatokról, a Szív kifürkészhetetlen titkairól. Az ember Lelke vágyat érez ahhoz, hogy Avonlea-be költözzön. Nyílván hiányozna az internet, meg korunk " kényelmes" találmányai, de a régi világ romlatlan értékei mind ott lenne körülöttem. 

Ez a mostani idő határozottan Oszlót idézi. Imádom. :)

Szeptember 1.

Kata épségben megérkezett Edirnébe (Törökország legnyugatibb települése.) Az Egyetem oly' rengeteg karból áll, hogy szinte önálló város a városban. (Azaz mellett.) Mindig mondom, hogy minden hallgatónak legalább egyszer el kell mennie külföldre tanulnia, világot és kultúrát látnia. Több lesz tőle, kinyílik a látóköre és szélesebb nézőpontra tesz szert.

Terveim között szerepelt tegnap a posztolás, el akartam köszönni virtuálisan is Augusztustól, de végül annyit tököltem mással, hogy este már túl nyűgös voltam hozzá. Így múlnak el tétlenül, írás nélkül napjaim, ahelyett, hogy történeteim elmesélném olybá' tűnik, magammal viszem őket a sírba. (Ennyire lusta lennék?) 

Mostanában csak nézem, ahogy a napok csendben követik egymást, mintha kivülálló lennék ebben a világban. Itt, ahol minden, de minden olyan idegennek hat. Valami már rég elveszett belőle, tán gyerekkoromban volt utoljára, vagy csak a kislányos illúziók váltak valósággá. Talán.