Kata épségben megérkezett Edirnébe (Törökország legnyugatibb települése.) Az Egyetem oly' rengeteg karból áll, hogy szinte önálló város a városban. (Azaz mellett.) Mindig mondom, hogy minden hallgatónak legalább egyszer el kell mennie külföldre tanulnia, világot és kultúrát látnia. Több lesz tőle, kinyílik a látóköre és szélesebb nézőpontra tesz szert.
Terveim között szerepelt tegnap a posztolás, el akartam köszönni virtuálisan is Augusztustól, de végül annyit tököltem mással, hogy este már túl nyűgös voltam hozzá. Így múlnak el tétlenül, írás nélkül napjaim, ahelyett, hogy történeteim elmesélném olybá' tűnik, magammal viszem őket a sírba. (Ennyire lusta lennék?)
Mostanában csak nézem, ahogy a napok csendben követik egymást, mintha kivülálló lennék ebben a világban. Itt, ahol minden, de minden olyan idegennek hat. Valami már rég elveszett belőle, tán gyerekkoromban volt utoljára, vagy csak a kislányos illúziók váltak valósággá. Talán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése