Diez illata

 Szeretem a hajnalok kékes-szürkés derengését, különleges bájjal vonja be a diezi szobánkat. Aztán felébred a Nap, sugaraival hosszan kényeztet minket, hiszen ott egy órával később fúj takarodót, mint Nálunk, Magyarországon. A hétköznapok magányosan telnek, barátkozás a várossal, a helyiekkel. Séta a patak partján. Közel van Limburg, egy óra Frankfurt és Koblenz, nincs messze Köln, Bonn. A nyugat zöldellő kincse Diez. Magas hegyek között bújunk meg a völgyben. Tündérmesébe illő kastély uralja városunk látképét, de a vasút mentén lépten-nyomon egykor büszke várak romjaiba botlunk. És az illatok... friss, élettelteli illatok özönlik el a város kockaköves utcáit. 

 Hogy szeretem-e? Ambivalens érzéseket vált ki belőlem. Hiszen ott vár türelemmel a Szerelem. Mindeközben máshol zajlik az Élet. Itt is mást épitgetek, ott is mást épitgetek. Tervek? Azok nincsenek. Hiszen sosem úgy alakulnak, ahogy szeretnénk. Ezért mint a rigó, a Gondviselésre bízom magam.

 A blogom közben csendben betöltötte hatodik életévét. Ideje lesz ősszel iskolába küldenem...

 Tegnap este lementünk a folyóhoz. Sebesen örvénylik a vize, a két partján búja zöld növényzet takarja. Kellemesen sütött a Nap, igazi nyári idő volt. Bezzeg szombaton, amikor nyári ruhába bújtam... kockává fagytam. De azért a Mokka beckert megettem. ;) Pénteken egyedül vásároltam - itt ez még mindig nagy dolog, legalább leköt. Este pedig vacsorára mustáros-mézes csirkemellet főztem. Még most is összeszalad a nyál a számban, ha visszagondolok rá. Kicsattogtam a konyhába a laptopommal, s közben Mulholland Falls-zal szórakoztattam magam. Az elmúlt napokban sok filmet néztünk meg, az egyik ilyen kiemelkedő alkotás a Csernobili ideglelés... betegre röhögtük magunkat... :D Holnap megint vissza Budapestre, aztán két hét múlva újra felveszem a nyúlcipőt és jövök ide. Aztán megint haza... megint vissza... 

 Ma meg elrontottam a mosógépet. Vagyis, inkább ő rontotta el a kedvem. Mosás közben kinyílt az ajtaja - elöl töltős a drága- és kifolyt a víz. Egészen eddig gállyáztam a mosókonyhában, hogy mielőtt bárki hazatérne a kórházból, meglássa, milyen szerencsétlen vagyok... 

 Ma még séta a városban, holnap meg... már megint egyedül utazhatok. Ó, jeeeeeah.

Házasélet

Mézeshetek. Az a biztos tudat, amikor a gyűrűmre nézek, hogy a párja ott van Nála. A világ kerek egész. Minden nehézség legyőzhetőnek tűnik, minden gond csak átmeneti felhő a napsütötte égen. A házasság olyan, mint a repülés. Felhők felett, a kék égben, magas adrenalin szinttel, minden egyes légörvény után megerősödve. Egy titkos, örömteli társaság tagjai lettünk. Ezt tényleg csak örökre lehet tervezni. Hiszen az elköteleződés már megszületett, innen lehet tovább építkezni. Családot. Nem lehet mindig veszekedni és keresni önmagunkat. Egy kapcsolatot két dolog tudja igazán összetartani: az önbizalom és a személyes tér. Önbizalom, hogy én önmagamban is képes vagyok boldognak lenni, nem kell kívülről keresnem az önigazolásokat. Személyes tér, hobbi, ami a kapcsolatunk javára is válik. A szeretet, a hűség és hasonló dolgok alapelemek, ha nincs meg, nincs miről beszélni.