Másfél hét múlva egészen más élet fog feltárulni előttem. 17-én hétfő hajnalban felszállok az égbe és amikor landolunk, más ember leszek. Leteszem az eddigi szerepeimet és bár már ismerős, mégis új szerepkört fogok gyakorolni. Főállású feleség leszek. És nekivágok életem nagy kalandjának.
Eddig mindig szerencsém volt, amikor munkáról volt szó. Talán most is így lesz. Valahogy mindig megtaláltak azok a lehetőségek, amik az adott élethelyzetemhez kellettek. Így hát félelemmel vegyes kíváncsisággal várakozok és keresek is. Talán végre... nem, erről még nem beszélhetek.
A buddhistáknak van egy jó módszerük arra, hogy szembenézzenek önmagukkal. Mégpedig úgy, hogy minden nap leírják, mi bosszantotta fel őket. Ez is egy módja a fejlődésnek. Újra és újra szembenézni azokkal, amik kimozdítanak a komfort zónádból. És amikor pár héttel, hónappal később visszanézik, hogy a múltban, egyszer mi okozott ráncokat a homlokukon, néha meglepődnek önmagukon. "jé, én ezen mérgelődtem valaha is?". Ha továbbra is rossz, kellemetlen érzéseket vált ki belőlük a lista egy-egy eleme, akkor megvizsgálják mélyebben is a dolgot, miért van hatással rá továbbra is.
Tegnap Morag-val megnéztük a Felhő Atlaszt. Még mindig a hatása alatt vagyok, zseniálisan összerakott film. Kíváncsian várom a találkozást a könyvvel is. Múlt, jelen, jövő keveredése. Kevesek értik meg igazán a mondandóját. Én sem állítom azt, hogy 100 %-osan fogtam az üzenetet. Talán nincs is benne semmi. Talán pont ez benne a zseniális. Hogy elkezdjünk gondolkodni. Nem csak elfogyasztani egy kész terméket, amit a polcról levéve elénk tár a média. Sokan vannak, akik azt hiszik, tudnak gondolkodni. De csak karcolják a gondolkodás igaz voltát. Gondolkoni egyszerű és mégis bonyolult. Több kapcsoldási pont kell hozzá, mint égen a csillag.
A Felhő Atlasz egyik meghatározó része számomra az - spoiler - amikor Somni 451 szavait a világ a technika csodáinak köszönhetően hallja, arról beszél, hogy ami most van, az nem igazságos..., közben az Egy Vélemény rendőrei rájuk törik az ajtót.... a hős lázadók ellenállnak.. köztük Somni szerelme is. Az egész jelenetben van valami megfoghatatlan. Szerelem? Annál több. Hiszen tudják, meg fognak halni. Egy jobb jövő reményében. Amiről nem is tudhassák, egyszer eljön. Mert ami most van, az rémes. De eljön az aztán-aztán. -spoiler vége.
A zene pedig csodálatos. Most is magamon érzem hatását. A kottáját vadászom, mielőtt elmegyek, még szeretném megtanulni. Ki tudja, mikor jutok legközelebb aztán zongorához...
Miközben néztem a filmet, határozottan a részese akartam lenni. Somni korának. Részese akartam lenni a változásnak. De mi lett aztán a nagy reményekkel...?
És vajon, itt és most, mi képesek vagyunk változtatni a sorsunkon? Eleve elrendelt az életünk, vagy döntéseinkkel tudjuk irányítani, változtatatni, dimenziók között átsiklani? Vajon az életünk forgatókönyvét belénkégetik születésünkkor, vagy soha el nem tűnő tintát kapunk, amivel azt írunk életünk lapjaira, amit akarunk? Mi van, ha ezek a mondatok is szabályzottak, ha valaki egyszer előre látta, hogy itt fogok ülni és írni? Vagy most döntöttem és ezzel megváltoztattam a jövőm?
42.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése