99. bejegyzés

Szombaton volt az utolsó vizsgám, szociológia - kihúztam azt az egy tétel, amit megtanultam... a funkcionalista elméletet. Így sikeresen lezártam ezt a szemesztert. 31 kreditem lett, 4,2es átlaggal, és nem buktam meg jogból, sőt... :) Most két hét szünet, míg kezd a suli. Elkészült az új órarendem is, keddenként csak délre kell járnom, de csak nyolcra fogok hazaérni, ám a pszichoanalízisért úgy vélem érdemes lesz ott maradnom. A-héten hétfőn egyáltalán nem kell kimennem Vácra.

A konyha is elkészült nagyjából. Végre van normális kaja itthon. Megígértem már szinte mindenkinek, hogy főzök valami finomat. (talán a finomat idézőjelbe illene tennem.) Még kedden rámolok és csinosítom, aztán délutn Dodyval van találkozóm, egy teára. :)

Tegnap Hugi korcsolyázni volt egy barátjával, addig én megnéztem a vándorló palotát. Nagyon kedves animációs film. Az eleje nem nagyon tetszett, de így voltam Chihiroval is. Kigyűjtöttem japán neveket az új történetemhez, amit már itt is olvashattok. :) Mitsuko mellett Maybelle és Beth is várja már, hogy folytassam. Nem beszélve a könyveimről, amik szeretnék már, ha végre elolvasnám őket. Most megint lesz időm!!! Értékes kincs, ami felett újra én rendelkezem, és nem lesz lelkiismeretfurdalásom, hogy ha esetleg nem a tankönyvek felett görnyedek.

Holnap reggel Vácra megyek ki, Bettivel. Linkának még mindig nincs fenn a jog eredménye, pedig már régen mindenkiét feltették. Most megyek, és tovább pötyögöm Mitsuko történetét.

Mitsuko története (vázlat)

Az utolsó füstölgő fénye is kihunyt, Mitsuko magányosan térdelt a félhomályban, s átadta magát a kert csendjének. A pagoda tetején megtört a telihold sárga fénye, különös alakzatot rajzolva ki az árnyékából. Felette a csillagos égen egy üstökös haladt át sebesen. A szél lágyan felkapta a lehullott cseresznyevirág szirmokat, s kerge táncba kezdett velük. A tó közepén a szirmokból emberalakot formált, mely némán lebegett a tiszta víz felett. Lassan megindult a pagoda felé, egyenesen Mitsuko elé. A lány előtt az alak megállt. A szirmok közül fehér köd gomolygott ki, s megcirógatta a lány arcát, ki erre összerezzenve vette észre Őt.
-Drága Lányom – mondta az alak, miközben a szirmok és a fehér köd egyvelegéből kirajzolódtak arcvonásai. Mitsuko szemei újra könnyekkel teltek meg, ahogyan felismerte benne Apját. Ugyanazt a páncélt viselte, mint azon a szörnyű éjszakán, mikor megtámadták, és megölték Őt és feleségét.
- Apám! – mondta Mitsuko, mire a férfi arca mintha mosolyra rándult volna.
- Mitsuko, nincs sok időm, az Ősök csak azért engedtek Hozzád, hogy megbízzalak egy küldetéssel. Mindannyiunk érdeke, hogy sikerrel járj! Mitsuko, Neked kell helyreállítani családunk becsületét.
- Természetesen megteszem, Apám, ha kell, az életem árán is!
- Mitsuko, járj sikerrel utadon! Mennem kell – mintha csak szavait akarták volna bizonygatni, megnyílt egy átjáró a tó felett, kékes-szürke fényben derengve. Egy újabb alak jelent meg, de csak messziről integetett Mitsuko és apja felé.
- Édesanyád már vár rám. – ezzel búcsúzóul végigsimított a lány arcán, majd Örök társa felé lebegett.
- Apám, merre induljak? – Mitsuko a tó partjához rohant, a szülei már az átjáró küszöbén álltak.
- Keresd Chiyot, s ha az igaz utat járod, mindig lesz segítséged! – szólt, majd kézenfogta kedvesét, mielőtt beléptek volna az örök létbe, intettek Mitsukonak, aztán eltűntek. A tópart újra csendes volt, nem maradt más, csak Mitsuko, A Hold sápadt fénye és rengeteg megválaszolatlan kérdés.

Mitsuko az éjszakát a pagodánál töltötte abban a reményben, hogy szülei újra megjelennek előtte. Mindennél jobban szerette volna újra látni őket. Apja nagy hírű szamuráj volt, akinek nem volt párja sem párbajban, sem egyéb viadalban. A császár bízott minden szavában, más tanácsosra nem volt szüksége, ha a nagy Isamut maga mellett tudhatta. Két nappal ezelőtt a császár emberei saját otthonában orvul megtámadták Őt és feleségét, hazaárulás koholt vádjának terhével. Isamu hősies küzdelme ellenére győzött a túlerő, s Isamu feleségét védve halt meg. Mitsuko aznap éjjel Mesterével a csillagok állását vizsgálta. Mitsuko mestere a gyilkosságok után remeteségre száműzte magát, amiért nem tudta megvédeni az általa oly’ nagyra becsült Isamut, és szeretett hitvesét. Mitsuko egyedül maradt.
Ahogy a hajnali nap fényétől csillogó úton tartott hazafele, gondolatai küldetése köré fonódtak. Chiyo. Valaha régen, Apja egyik történetében hallotta már ezt a nevet...
Ahogy a házuk bejáratához ért, Mitsuko megtorpant. Nem szívesen lépett be a ház ajtaján, a császár emberei szinte mindent feldúltak, semmit sem hagytak épségben. A lovakat elhajtották, az állatokat világgá zavarták. A császár emberei nem hagytak maguk után mást, csak pusztulást. Mitsuko gyászát magában mélyen elfojtva volt csak képes átlépni az egykor díszes kapu romos maradványain. Küldetése van, meg kell védenie a családja becsületét. Egyenesen szülei szobájába lépett. A katonák itt sem hagytak semmit sem a helyén. Mitsuko a padló bizonyos réseit kezdte vizslatni. Úgy tűnt, a császár emberei sietve távoztak. Mitsuko keresett egy alkalmas eszközt, mivel felfeszíthette a padló deszkáit. Rövid keresgélés után megtalálta a selyemtokot, s benne Apja első katanáját. Ahogy a kardot a kezébe vette, emlékek törtek fel benne, amikor Apja türelemmel és szeretettel tanította a kardforgatás és a párbajozás titkaira. Noha akkor még úgy gondolta, sosem lesz erre szüksége, mégis büszkeséggel töltötte el, hogy Apja nagy titkokat bízott rá.
A boldog évek nevetése csengett vissza a ház falairól kísértet gyanánt, ahogy Mitsuko árnyként kutatta fel Apja elrejtett fegyvereit és régi páncélját. Isamu sosem bízott a császárt körbevevő emberekben, mindig tartott tőle, hogy a hízelkedők egy napon ellene fogják fordítani az uralkodót. De Isamu nem sejtette, hogy valódi ellensége egy olyan árny, mely egy sötét, Hold nélküli éjszakán bekúszott a császári palota falai közé.
Mistuko miután végzett a fegyverek felkutatásával, összecsomagolta dolgait, oldalára kötötte a Kardot, majd elhagyta a gondtalan vidám évek otthonát. 16 évesen hátat fordított a gyermekkornak, s elindult a felnőtté válás utján.

10 napja nem írtam semmit

De holnap van az uccsó vizsgám, és akkor mindenről beszámolok. :)

Konyhafelújítás, 1. felvonás

A konyha romokban. Napok óta Mama főz ránk, mert már a gáztúzhelyhez sem lehet odaférni, a nagy Konyha Felújítási Mozgalom (a továbbiakban KFM) őt is elérte, és repül, a hűtővel együtt. Mi tagadás, már kiszolgálták az idejűket, az elmúlt 15 évben megtették, amit meg kellett. Most éppen ott tartunk, hogy a falak már ki vannak festve, a csempe az egyik oldalon fel van téve, a másikon meg le van verve a régi... kissé kaotikus állapotok uralkodnak mindenfelé, a mikró Anyuék szobájában van, mindenmás pedig itt meg ott. Például ma találtam bent a mi szobánkban milka kakaóport. (el is feledkeztem róla...) Holnap a terv szerint Apu kigletteli, vagy mi, a másik falat, aztán ha megszáradt, rá az új csempe, aztán pedig a járólap a földre. Na az lesz még jó móka. De ha ezek meg vannak, akkor össze lehet szerelni az új konyhabútort, és jöhet a hűtő, a gáztűzhely és az elszívó. A végén még olyan csini lesz a konyha, hogy kedvet kapok a főzéshez. De Ati ma azt mondta, ha nem fog tetszeni, az sem gond, nem zavarja, hogy nem tudok főzni, elfogadja. Emberek, ebben a mondatban benne volt a párkapcsolatok egyik legfontosabb tényezője... Tessék megtalálni. A KFM kezd kicsit az idegeimre menni, mert vizsgaidőszak van, és ha a mai vizsgám sikerült, akkor már csak/még 3 van. (egészségtudományi csütörtökön, jog hétfőn, szociológia jövőhét szombaton) Ígérem, legközelebb olyan bloggal fogok előállni, ami színvonalasabbak, mint az útóbbiak voltak. Jah, és valaki tudna on-line segítséget nyújtani router beszereléséhez?

Ez + az, ami történt, vagy csak fog... :)

Ez is elérkezett. Nem kellett rá sokáig várni, csupán egy hetet. Újra írok blogot... :) Amit eddig nem azért nem tettem, mert nem akartam, hanem, mert így alakult.

Elhanyagoltam Mindenkit, aki veszi a fáradtságot, és ezen sorokat olvassa, de most kárpótlásul írok szöveget, teszek ki képet, csak saját énekem nem teszem közkinccsé, mert mint tudjátok, a hangom nem az igazi, de viszont egy helyen jól szól: a zuhany alatt. Nem hiába, ott aztán tényleg jó az akkusztika. (ha-ha, ez volt a közhelyes része a blognak.)

A héten mi is történt? Lássuk csak. Hétfőn voltam edzésen. Kedden tanultam társadalomismeretre, amit aztán szerdán megírtam. Egészen megtetszett az anyag, így a végén még érdekesnek is találtam. A vizsga eredményét viszont még mindig nem tudom. :(

Csütörtökön Atival elmentünk kisvasútazni, erről teszek ki képeket, amik majd nagyszerű fotógráfus tehetségünket fogják bizonyítani.

Ez valami katonai terület, amire mi csak úgy betévedtünk sétálni a vonat érkezéséig... Tiltott helyeken mászkáltunk.

A fenyőfa, ami magasabb nálam, és ráadásul...

...konkurencia.

Az az épület a háttérben valami katonai bázis, de nem mentünk közelebb, mert egy nagy rotweiller lebeszélt minket erről.









A gyermekvasút állomása.

A Nap a szemünkbe sütött, ezért vágunk olyan érdekes arcot...

No comment.

Pénteken Pixék szalagavatóján voltunk, és megkezdődött a konyha felújítása... Segítő kezeket várunk!

22

Már megint egy évvel öregebb lettem. Ez nem mintha látszódna a pofimon... Köszönöm Mindenkinek a szülinapi jókívánságokat, nagyon jólesett, sokan gondoltak Rám, megfürdőztem Szeretetük cseppjeiben, hogy aztán felvértezve magam a hétköznapok ellen álljak harcba újult erővel. : )

Egy Új Év Hajnala

Helyettem beszéljenek a képek : )