Március 10.-én Atival fogtuk magunkat, és lementünk Jászberénybe, Angie szülinapját megünnepelni. Nagyon jól éreztem magam, és hét feles mézes pálinka (hogy az milyen finom!!!) után activityzni is tudtam... Az más kérdés, miként sikerült, de az első kört Atival megnyertük. További részletek a nem publikusak... De repült a perec, szerte-széjjel a szobában. Másnap átmentünk Jászdózsára, Ati Mamáját és Apukáját látogattuk meg. Nagyon szeretek lent lenni, békés kis helység, ragyogó napsütéssel, messze hegyek magaslanak, közel pedig szántóföldek terülnek el. (Atiéknak is van földjük, ahol majd napraforgót fogunk termeszteni. : ) Aztán délután jött értünk Ati Anyukája, és átmentünk Árokszállásra, de sajnos Titusz cica nem volt otthon. Valamikor este meg hazakeveredtünk, vissza, Pestre. Elfáradtam, így hétfőn szabadságoltam magam, és nem mentem zongora órára. Nem is tudtam semmi gyakorolni.
Hétfőn pedig, résztvettem életem első bemutatóján. Kardoznom kellett. Meglepő módon jól éreztem magam, mindvégig, csak nagyon izgultam. De végül is, kiálltam, és tettem, amit kellett. Ennél több nem is kellett. : ) Aztán bemutatóról rohantunk edzésre.
Kedden vendég edzésen voltunk a Karsai Klánnál, amely edzést Zsófi, egy feketeöves Mester tartott. Nagyon jó volt az edzés, érdekes feladatok voltak, mint pl.: polifont vertünk a nunchakuval, meg az elején ütőfás foci volt, de úgy, hogy nem lehetett átmenni a másik térferére. Aztán meg, kardozásánál tanítani kellett. Szal ezeket élveztem, imádott Bélámmal mentünk, mert Elemér a figyelmünkbe ajánlotta Zsófit. (annyira jó érzés, hogy így törődik velünk :). De csak egy bajom volt: a csapatban úgy üdvözöltek minket, mintha egy idegen bolygóról jöttünk volna. Nagyon hüvösek, kimértek voltak. Szal, ha oda kellene járnom... Nagyon örülök, hogy én nem oda tartozom, hanem ide... Hehe, értelmes egy mondat... Vittünk azért egy üveg furmintot, meg egy üveg nestea-t. De egyébként jól éreztem magam, Bélával elvoltunk.
Szerdán suliba mentem. Aztán délután itt járt Bogi Dodyval. Este Eszti beköltözött hozzánk a hosszú hétvégére.
Csütörtökön takarítottunk. Ablakot mostunk meg ilyenek. Ragyog minden. : )
Pénteken jött a Család. Az unokahúgaim is itt voltak, és másodpercek alatt szétszedtek mindent. Aztán twistereztünk egyet, majd előszedtem nekik a legomat (ez nagy szó tőlem, m egy önző dög vagyok) és azzal viszonylag csendben elvoltak. Építettünk istállót a lovas ménesemnek...
Szombaton Dodyék voltak nálunk, Családostul. Jól sikerült finom ebéd volt, és nagyokat beszélgettünk. Most találkoztunk először a Szüleikkel, és nagyon kedvesek voltak. :) Bogi és Előd sajnos nem tudott jönni, mint ahogy Ati sem, mert hazament Jászdózsára. Este Béla, Bosyka és Eszti nálunk aludtak, jól kibeszéltük a férfinépet...
Vasárnap edzésünk volt Kamaraerdőn, az Ifjúsági Parkban. Olyan jókat csatáztunk! Rajhonáék vezették le az edzést, és játszottunk shogun-császárt is (a kedvemért, ez a kedvencem :) Aztán a Lauter Csabinál voltunk bográcsozni. Nyam, minden nagyon finom volt, és megismertük Merlin cicát is. (gyönyörű sziámi matka.) Vitézről, a bátor keverék dog-németjuhász kutáról sem szabad megfeledkeznem, egész idő alatt ételért kuncsorgott az asztal alatt... A "hol van Bin Laden?" kezdetű mondatra teljesen begőzöl, és szétszedi a faburkolatot, amivel az akna le van fedve...
Ma kint voltam zongora órán Vácon, és az ég egybeért a földdel :) a hegyeket felhők fedték be. Meseszép látvány volt.
Szal, az elmúlt idő, amíg nem írtam, imigyen telt el (nagyjából). Most zárom soraim, megyek ki Ati elé a Keletibe. Megpróbálok mihamarabb újra írni.
Ez volt hát, kilenc nap krónikája.
Hétfőn pedig, résztvettem életem első bemutatóján. Kardoznom kellett. Meglepő módon jól éreztem magam, mindvégig, csak nagyon izgultam. De végül is, kiálltam, és tettem, amit kellett. Ennél több nem is kellett. : ) Aztán bemutatóról rohantunk edzésre.
Kedden vendég edzésen voltunk a Karsai Klánnál, amely edzést Zsófi, egy feketeöves Mester tartott. Nagyon jó volt az edzés, érdekes feladatok voltak, mint pl.: polifont vertünk a nunchakuval, meg az elején ütőfás foci volt, de úgy, hogy nem lehetett átmenni a másik térferére. Aztán meg, kardozásánál tanítani kellett. Szal ezeket élveztem, imádott Bélámmal mentünk, mert Elemér a figyelmünkbe ajánlotta Zsófit. (annyira jó érzés, hogy így törődik velünk :). De csak egy bajom volt: a csapatban úgy üdvözöltek minket, mintha egy idegen bolygóról jöttünk volna. Nagyon hüvösek, kimértek voltak. Szal, ha oda kellene járnom... Nagyon örülök, hogy én nem oda tartozom, hanem ide... Hehe, értelmes egy mondat... Vittünk azért egy üveg furmintot, meg egy üveg nestea-t. De egyébként jól éreztem magam, Bélával elvoltunk.
Szerdán suliba mentem. Aztán délután itt járt Bogi Dodyval. Este Eszti beköltözött hozzánk a hosszú hétvégére.
Csütörtökön takarítottunk. Ablakot mostunk meg ilyenek. Ragyog minden. : )
Pénteken jött a Család. Az unokahúgaim is itt voltak, és másodpercek alatt szétszedtek mindent. Aztán twistereztünk egyet, majd előszedtem nekik a legomat (ez nagy szó tőlem, m egy önző dög vagyok) és azzal viszonylag csendben elvoltak. Építettünk istállót a lovas ménesemnek...
Szombaton Dodyék voltak nálunk, Családostul. Jól sikerült finom ebéd volt, és nagyokat beszélgettünk. Most találkoztunk először a Szüleikkel, és nagyon kedvesek voltak. :) Bogi és Előd sajnos nem tudott jönni, mint ahogy Ati sem, mert hazament Jászdózsára. Este Béla, Bosyka és Eszti nálunk aludtak, jól kibeszéltük a férfinépet...
Vasárnap edzésünk volt Kamaraerdőn, az Ifjúsági Parkban. Olyan jókat csatáztunk! Rajhonáék vezették le az edzést, és játszottunk shogun-császárt is (a kedvemért, ez a kedvencem :) Aztán a Lauter Csabinál voltunk bográcsozni. Nyam, minden nagyon finom volt, és megismertük Merlin cicát is. (gyönyörű sziámi matka.) Vitézről, a bátor keverék dog-németjuhász kutáról sem szabad megfeledkeznem, egész idő alatt ételért kuncsorgott az asztal alatt... A "hol van Bin Laden?" kezdetű mondatra teljesen begőzöl, és szétszedi a faburkolatot, amivel az akna le van fedve...
Ma kint voltam zongora órán Vácon, és az ég egybeért a földdel :) a hegyeket felhők fedték be. Meseszép látvány volt.
Szal, az elmúlt idő, amíg nem írtam, imigyen telt el (nagyjából). Most zárom soraim, megyek ki Ati elé a Keletibe. Megpróbálok mihamarabb újra írni.
Ez volt hát, kilenc nap krónikája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése