2007. március 31., szombat

Március utolsó napja

Az elkövetkező időszak megintcsak nem ígérkezik könnyűnek. De az örökös nyugalom, és tökéletesség iszonyat unalmas tud lenni... Nem kell egyébként nagy dolgokra gondolni, csak most éppen megint változnak dolgok, amik új túlélési stratégiákat igényelnek.

Erről ennyit.

Ragyogóan süt a Nap, ma megyünk Kinga néniékhez, és ott majd kivetem magam a kertbe, lehtőleg a Napra, és kihasználom a Tavasz minden szépségét. Vácon, a Dunaparton van egy fa, amelynek rózsaszín és fehér virágai egyaránt vannak. Ha megint lesz lyukas órám, akkor biztosan megint lemegyek, és meglátogatom Janust; (a fáról a római kétarcú isten jutott eszembe, ezért lett ez a neve).

Ma nagyon érdekes álmom volt, nagyon valóságos. Egyik részében egy két élű sai-val elvágtam a kezem, mert úgy adták a kezembe, hogy csak az élét tudtam megfogni. Aztán volt még egy szőke, rövid hajú bige, aki meg rámászott minden pasira... További részletek homályosak...

Nahát, a vadszőlő, ami körbefuotta a szembelévő tűzfalat szintén zöldell. Ennek is itt volt már az ideje, már nagyon untam a kopár ágakat. Meg kell hagyni, a télnek is vannak szép oldalai, de most már ideje a rügyezésnek, az újjászületésnek.

Mennem kell, mert indulunk...

Nincsenek megjegyzések: