1 év

Az életem tavaly ilyenkor változott meg, noha akkor még nem sejtettem, hogy mi lesz a vége.

A Magatartástudományi Intézet a Nagyvárad tér XX. emeletén birtokol helyet. Éppen egy nehéz, szerdai nap közeledett a vége felé, amikor Alpár beesett. Én épp a gép előtt ültem, és pötyögtem. Megkérdezte, rajzolok-e valamit mostanában. Erre mondtam, hogy egy szamurájon dolgozok, a képen van egy gésa is, ami már kész, de a pasi nem akar sikerülni. Mire Alpár elmesélte, hogy egy ilyen japán harcművészetet kezdett el csinálni, de inkább menjek el, és nézem meg. Csütörtökönként van edzés, és másnap pont csütörtök lesz... Én beleegyeztem, megbeszéltük, h fél hatkor találkozunk a Moszkva téren, az óránál.

Másnap esett az eső. A lakásból kimozdulni sem volt kedvem. Próbáltam Anyut meggyőzni, h nincs kedvem menni, és inkább jövőhéten mennék, de mondta, menjek csak nyugodtan, Ő is kíváncsi. Elrángattam a Húgomat és Kittit. És lementem az első edzésemre... A történet többi részét már mindenki ismeri.

Megtaláltam a helyem a világaban, az Élet rendjében. Megtaláltam azt, amit kerestem. Kincseket találtam. Értéket. Nincsenek szürke napok, csak mi teszük azzá őket. Számomra nincs. Itt megtaláltam önmagam.