Nagyjából másfél hete sajog az oldalam. Az egyik kiscsillag fehéröves srác a medencecsontom környékén integetett az ütőfájval, és a pocakom találkozott vele. Olyan érzés, mintha megint lenne vakbelem... Akkor nem fájt annyira, de most kicsit... na de szerintem az időjárás-változás is közrejátszik.
A múlt hét csütörtöki zh-m 3-as lett. Ha még tanultam is volna rá... De ez tökéletes eredmény a számomra. Remélem a keddi zh-m is meglesz. Ez a vizsgaidőszak egyáltalán nem tud érdekelni. Már elég sok 5öst felhalmoztam, hogy rosszabb jegyeket is megengedjek magamnak. Noha kétségkívül bosszantó, ha többet tanultam volna, simán hozhatnám ezt a félévet 4,5 feletti átlaggal... De most már elcsűrtem. Bár talán még nincs veszve semmi...
Pénteken voltam Atiék edzésén is. Csöppet szétment a jobb térdem. Aztán a kocsmában csocsoztunk, ki is kaptunk... Nem baj, legközelebb visszavágunk. Aztán Atinál aludtam, mint ahogy csütörtökön is, csak akkor azért nem tudtunk aludni, mert rosszul voltam... Szombatra virradó hajnalban viszont valakinek a telefonja csörgött megállás nélkül... Aztán próbáltam visszaaludni, és a szokásos rémálmok - amiket lassan már mindennapi ismerősként köszöntök - törtek rám. Aztán valahogy belekerült Nolasyn Kertje... elég homályos ez a része. De, mint kiderült, Ati próbált javítani rémálmaimon, és míg aludtam, a fülembe suttogta a rózsakertet, amiből nálam Nolasyn lett... : )
Vészesen közeleg júni 15...
Vasárnap állatkertben voltunk, Anyuékkal és Marcival, Gizi néni unokájával. (olyan, mintha a saját kisöcsém lenne, Anyukám mentette meg az életét, mert mikor 6 hetes volt, majdnem bölcsőhalált halt.) Az állatkerteket igazából nem nagyon szeretem, de a pesti állatkert elég színvonalas. Lassan már nem lesz más életterük az állatoknak. Ettettünk elefántot is! Olyan hatalmasak, ilyen közelről nem láttam még sosem. És olyan husik : ) (szó szerint...) Láttuk Bóbitát, a pár hetes kisoroszlánt és Layla-t, az alig 200 kilós baby orrszarvút... Nagyon jó volt ez a nap. Rég volt együtt a Családom. Állatkert utn elmentünk ebédelni még, mert Anyunak nem volt kedve főzni. Este meg Atit felrángattam a várba, miután átsétált hozzánk a bringával... A Vár változatlanul csodaszép! És már olyan rég voltam fent. A Clarck Ádám tértől másztunk fel, a Dísz térig sétáltunk, onnan 16os busszal lementünk a Dózsa György térre, onnan séta a 78as buszig, majd haza.
Tudjátok, sok minden van, ami mostanában foglalkoztat. De nem tudom még megfogalmazni, tengernyi érzelem szővi át a napjaimat. Szilvi szerint mázlista vagyok, hogy megtaláltam a hiányzó felemet. Nos, azt kétségkívül leszögezhetjük, én sem gondolom másként... : )
Szombaton bemutatón voltunk, mint lelkes tapsoló közönség. Utána Béla nálunk aludt. Petit is elrángattuk este a Szigetre, ahol megmutatta a kedvenc helyét. Csodaszép, és jó a kisugárzása is.
Kicsit összemosódtak a napok. Még biztos sok minden más is történt, de most megyek enni.
A múlt hét csütörtöki zh-m 3-as lett. Ha még tanultam is volna rá... De ez tökéletes eredmény a számomra. Remélem a keddi zh-m is meglesz. Ez a vizsgaidőszak egyáltalán nem tud érdekelni. Már elég sok 5öst felhalmoztam, hogy rosszabb jegyeket is megengedjek magamnak. Noha kétségkívül bosszantó, ha többet tanultam volna, simán hozhatnám ezt a félévet 4,5 feletti átlaggal... De most már elcsűrtem. Bár talán még nincs veszve semmi...
Pénteken voltam Atiék edzésén is. Csöppet szétment a jobb térdem. Aztán a kocsmában csocsoztunk, ki is kaptunk... Nem baj, legközelebb visszavágunk. Aztán Atinál aludtam, mint ahogy csütörtökön is, csak akkor azért nem tudtunk aludni, mert rosszul voltam... Szombatra virradó hajnalban viszont valakinek a telefonja csörgött megállás nélkül... Aztán próbáltam visszaaludni, és a szokásos rémálmok - amiket lassan már mindennapi ismerősként köszöntök - törtek rám. Aztán valahogy belekerült Nolasyn Kertje... elég homályos ez a része. De, mint kiderült, Ati próbált javítani rémálmaimon, és míg aludtam, a fülembe suttogta a rózsakertet, amiből nálam Nolasyn lett... : )
Vészesen közeleg júni 15...
Vasárnap állatkertben voltunk, Anyuékkal és Marcival, Gizi néni unokájával. (olyan, mintha a saját kisöcsém lenne, Anyukám mentette meg az életét, mert mikor 6 hetes volt, majdnem bölcsőhalált halt.) Az állatkerteket igazából nem nagyon szeretem, de a pesti állatkert elég színvonalas. Lassan már nem lesz más életterük az állatoknak. Ettettünk elefántot is! Olyan hatalmasak, ilyen közelről nem láttam még sosem. És olyan husik : ) (szó szerint...) Láttuk Bóbitát, a pár hetes kisoroszlánt és Layla-t, az alig 200 kilós baby orrszarvút... Nagyon jó volt ez a nap. Rég volt együtt a Családom. Állatkert utn elmentünk ebédelni még, mert Anyunak nem volt kedve főzni. Este meg Atit felrángattam a várba, miután átsétált hozzánk a bringával... A Vár változatlanul csodaszép! És már olyan rég voltam fent. A Clarck Ádám tértől másztunk fel, a Dísz térig sétáltunk, onnan 16os busszal lementünk a Dózsa György térre, onnan séta a 78as buszig, majd haza.
Tudjátok, sok minden van, ami mostanában foglalkoztat. De nem tudom még megfogalmazni, tengernyi érzelem szővi át a napjaimat. Szilvi szerint mázlista vagyok, hogy megtaláltam a hiányzó felemet. Nos, azt kétségkívül leszögezhetjük, én sem gondolom másként... : )
Szombaton bemutatón voltunk, mint lelkes tapsoló közönség. Utána Béla nálunk aludt. Petit is elrángattuk este a Szigetre, ahol megmutatta a kedvenc helyét. Csodaszép, és jó a kisugárzása is.
Kicsit összemosódtak a napok. Még biztos sok minden más is történt, de most megyek enni.
1 megjegyzés:
Megjegyzés küldése