Pillanatnyi Helyzetjelentés

Megjelent a fény az alagút végén. Halovány reménysugár bontakozott ki a sötétben, már nem tapogatózunk vaktában, reális célok felé tartunk. A zavar, mely fellépett az éterben kreatív energiákká formálódtak át. Krizisben voltunk az elmúlt közel két hónapban, mely megoldása nem várt fordulatokat hozott magával. Hihetetlenül hálás vagyok mindenkinek a támogatásáért. Legyen szó pár mondatról vagy hátbaveregetésről. Az elmúlt időszak tökéletesen megmutatta, kikre tudunk számítani, kinek jár a szája és ki az, aki abszolut leszar mindent, ami mással történik. Nyilván nekem is megvannak azok a kapcsolataim, amikben én is ugyanezt adom vissza.

Ugyanakkor életem egy fontos területen a kapcsolat zátonyra futott. Nem tudom, hogyan tovább. Nem tudom, merre tovább. Mintha valamit valamiért cserébe működne a világ, s ha valami pozitívum érkezik, máris jönnek a keselyűk és elveszik, ami addig a világot jelentette. S itt maradsz árván, magányosan.

Hogy lehet megállítani a homokóra szemeit?

Fel

Tegnap este moziba mentünk, a Disney-Pixar legújabb meséjét néztük meg 3D-ben. Könnyed szórakozásra vágytunk, amit meg is kaptunk. De volt 4 perc 7 másodperc, ami alatt nyeltem a könnyeim. A következő jelenet miatt tört el a mécses:

http://www.youtube.com/watch?v=8QYJMnika0Y&NR=1

Olyan csodálatosan lerajzolja egy életnyi Szerelem megpróbáltatásait, szépségeit és a végén... Ez van, ilyen túlérzékeny vagyok. Szentimentalista hülye.

Ha van rá módotok, nézzétek meg.

2 %

Én benne vagyok... és Te? Megoldási időm 12 perc. :P

Az érthetőség kedvéért:

Einstein feladványa:

Ezt a feladatot Einstein írta. Azt mondta, hogy az emberek 98%-a nem tudja megoldani. Te a 2%-ban vagy?

Tények:
1. 5 ház van, különböző színüek.
2. Minden házban él egy-egy ember, mindegyik más nemzetiségű.
3. Az öt tulajdonos különböző italokat fogyaszt, különféle cigit szív és más-más állatot tart.
4. Nincs két olyan tulajdonos aki ugyanazt az állatot tartaná, ugyanazt a cigit szívná, vagy ugyanazt az italt inná.

1. A brit a piros házban lakik.
2. A svéd kutyát tart.
3. A dán teát iszik.
4. A zöld ház a fehér ház bal oldalán van.
5. A zöld ház tulajdonosa kávét iszik.
6. Az a személy aki Pall Mall-t szív madarat tart.
7. A sárga ház tulajdonosa Dunhill-t szív.
8. Az az ember aki a középső házban lakik tejet iszik.
9. A norvég az első házban lakik.
10. Az ember aki Blend cigit szív amellett lakik aki macskát tart.
11. Az az ember aki lovat tart amellett lakik aki Dunhill cigit szív.
12. A tulaj aki Blue Mastert szív, sört iszik.
13. A német Prince-t szív.
14. A norvég a kék ház mellett lakik.
15. Az ember aki Blend-et szív, a vizet ivó ember szomszédja.

A kérdés: Melyik tart halat?

Kár, hogy nincs több ilyen feladat. (Tudtommal... Ha valaki tud, nyugodtan írja meg.)

Szolgálati közlemény: borzalmasan el vagyok maradva levelekkel, sajnálom... Igyekszem mindenkinek írni. De ma is egész nap Gödöllőn, meg Aszódon voltam...

Holnap reggeltől vasárnap estig Aszódon leszek a Javítóban. Vélhetően semmilyen módon sem fogok csatlakozni a cyber világhoz, nincs kapcsolat, a gépet meg nem cipelem le magammal, gyanítom wifi sincs ott. (brühüm-brühüm)

A táskám bepakoltam, de minden utazás előtt aggódom azon, mindent elrámoltam-e. Mivel nem mehetünk ki az épületből, három napi hideg élelem lapul túratáskám javarészében. (Aki ismer tudja, hogy ez több csokival jár és halackász (nyami) konzervvel. (Idén becsúszott gyümi is az étlapra...) Rengeteg idegen fog körülvenni. Hát majd valahogy túlélem vasárnapig. (Legalább kaja lesz, ha internet nem is. Persze kapunk reggelit, ebédet, vacsorát...)

Ideje aludnom, hosszú hétvége előtt állok. (Illetve ülök... Nem sokára fekszek...)

Ég Veled, Budapest. A vasárnap esti viszontlátásra! :)

Váratlan utazás

A Duna Tv-n most újra adják, noha a teljes egésze megvan DVD-n. Most is könnyet csal szemembe, oly' kedves és bájos, egyszerű és tiszta sorozat, a mindennapi szennyben igazi felüdülés. A mai résznek épp vége, s szívem szerint elköltöznék Avonlea-ba. (Nem érdekel, hogy sem internet, sem angol wc, sem egyéb olyan komfort tényezők nem lennének, mint amik most veszik körbe kényelmes kis életem. Cserébe kapnék tengert, tiszta levegőt, egyszerű embereket, Lelkeket, romlatlanságot. Meglehet többet szenvednék a betegségektől, meglehet, kényelmetlen lenne gyalogolni a boltig, meglehet sok gond lenne az állatok mindennapi ellátásával. Talán nem lenne annyi jó könyv, mint most. Talán sok minden hiányozna, ami most osztályrészem. De talán nem tudnék ezek létezéséről és evégett nem is tűnne fel hiányuk...

Ma Tökölön voltam az fk-s börtönben. Első interjú fogvatartottakkal. Két fk beszélgetett velünk. Egyikük életellenes bűncselekmény miatt ül, másikuk pedig rablás vétségét követte el. Sok mindent megtudtam a bv intézmény belső életéről, de persze mindez csupán a felszín volt... Ki tudja, mi zajlik a zárkákban, amikor a felügyelő "nem lát és nem hall" semmit... Csicska, Csatlós, csontra szabadul, megcsináltam az okosságot, karácsonyfa... börtönszleng.

Hónap végén a pártfogókkal is megyek Tökölre. Most hétvégén meg Aszód... Péntek reggel már elszivárgok a városból és csak vasárnap este térek vissza. A csoporttársaim erről a kurzusról első látásra szimpatikusak. Jól érzem magam köztük.

Ma este - Hedzsinek hála - még megyek egy előadásra az ELTE-re. Annyira imádom ezt a szellemi pezsgést ami mostanában körbeöleli napjaim. :)

Egy igen esős hétfő krónikája

Fúj... kezdhetném imigyen is, de inkább: végre megérkezett az eső. (Így azért már sokkal szebb, nem?) Szóval reggel az a csúnya telefon ébresztett, bár Cartel Burwell zenéje zökkentett ki az álmok folyamából, mégsem éreztem túl nagy kedvet - amivel valószínűleg nem voltam egyedül - ahhoz, hogy elkezdjem a napot. De valahogy megállt az idő és a lustálkodás ellenére időben elindultam és beértem. Bár gyak.helyen nem találtam magam. Jött egy lány a fősuliról egy hetes gyakorlatra, színfolt volt eddigi adminisztrációval telt heteim életében. Újfent megállapítottuk, kicsi a világ... EKG, Oslo... és persze a drága Vác.

Mostanában felelevenítem zongorás múltam darabjait, órákig ülök imádott hangszerem mellett és püffölöm a fekete-fehér billentyűket. Messzi tájakra repít, vagy épp a múltba. Lelki szemeim előtt megelevenednek történetek. Vajon hányan és kik játszották vagy játsszák ugyanezen műveket? Vajon hány és hány érdemes alkotás hever porlepte sarokban? S vajon hány és hány csodamű nem kerül soha audencia elé, mert alkotója a sírba viszi magával a páratlan dallamokat és hangzásvilágot?

A zene hídakat épít, de eme igazságot nem én fogalmazom meg először.

Odakint oly' sötét van, itt az ősz, itt van újra. Most már végérvényesen beköltözött... Tavaly ilyenkor lázasan készülődtem a repülésre. Mily' távoli emlékként hat most. Egy év. Hogy elrepült az idő felettem... Hiányzik Oslo, az a szabadság, gondtalan világ, ami ott fogadott és őrízte mindennapjaim. Csodálatos volt. Talán egyszer visszatérek, de most megálljt parancsolok a mélázásnak a múlton, s megyek, felkészítem Lelkem a Találkozásra. :)

The return of Julcsi

Bár változatlanul úgy állnak a dolgok, ahogy, tegnap este határozottan blogíró ihletem volt. Szóval itt az ideje a visszatérésre. Bár a wordpress nagyon tetszett, mégis a blogspotot tartom az igazinak.

Gyakorlaton vagyok, s tulajdonképpen ez tölti ki mindennapjaim. Szakdoli ugye kipipálva, csak az elméleti hátteret kell kicsit rendbetennem. (Bár a kutya nem fogja elolvasni, mert már úgyis megvédtem... Aki korán kel, az TDK-t lel...)

Az elmúlt két hetem börtönökről szólt. (Bár nem teljesen korrekt leegyszerűsíteni csupán börtönre a bv-intézeteket, mivel három formája létezik a szabadságvesztésnek: fogház > börtön > fegyház. Az első a legenyhébb - az elítéltek szerint a fogházasok levelezőn végzik a börtönt - míg a fegyházban egy átlagos napon a fogvatartott 24 órából 23-at a cellájában tölt. (Ami nem túl nagy és nem komfortos.) Sok mindent tudnék mesélni, de majd akkor, ha a Pest megyei bv-k kipipálva lesznek.

Pártfogóknál vagyok gyakorlaton és az ELTE-n is elkezdtem egy kurzust ennek jegyében hétfő esténként. Ezért láttam börtönöket belülről. És az aszódi javítót. Szavamra, ott igazán hatékony nevelői munka folyik, míg a börtönökben... sem erő, sem pénz, sem motiváció nincs. És ebből a motiváció hiánya a legnagyobb probléma. De ugyanakkor ott a másik oldal. Hiába integráljunk szerencsementesebb sorstársainkat, ha kimegy, akkor feltehetően ugyanaz a környezet várja... Szóval van itt még mit tenni, de senki sem tesz semmit, mert oly' mértékű átformálásra lenne szükség, amire a többségi társadalom nem vevő. (Noha kicsiben is lehetne tenni...)

Márianosztra, Vác, Budapest - Kozma utca, Aszód. Az elmúlt két hét mérlege. Kedden Tököl, majd a hétvégén Aszód újra. Csapatépítő és kézségfejlesztő a javítóban alvós tréning - ersze nem az fk-sok körletében. Juhu. Emellett naponta bejárunk a Hivatalba is, időnként terepen kt, vagy családlátogatás. Izgalmas, csak semmi másra nem marad idő. Persze most mondhatná mindenki, időm arra van, amire én akarom, hogy legyen. Csak még nekem sem megy az egyszerre két helyen lenni dolog - s nem egyszer estig nyúlnak a dolgos napok - és olyan jópofa időnyerőm sincs, mint Hermione-nak. Szeptemberben egy darab könyvet nem tudtam kiolvasni, csak belekezdtem jónéhányba, mindig abba, ami éppen kéznél volt... Így került terítékre a Fekete-tőr testvériség utolsó kötetete (juhu) és egy Star wars könyv. Bár olyan ügyes voltam a könyvtárban, hogy a polcról a harmadik kötetét sikerült levennem a Jedi-akadémiának. Sebaj, annyira megörültem neki, hogy ilyen "aprósággal" nem törődtem. Különben meg Lucas-ék is az utolsó hárommal kezdték a megfilmesítést...

És persze nem hanyagolom el az írást sem. Két kedves Barátommal közösködünk egy-egy történet megalkotásában, a többit meg írogatom magam, már ha jön az a bizonyos belső erő, ami segít a megfelelő szavak manifesztálodásában. Vagy mi.

Újra itt. Hiányzott a mindennapjaimból a blog. Ejh, ejh, mennyi mindennel elmaradtam... De most itt ez a csodálatos Október... majdnem olyan édes, mint a November... :)

Végszó: csapongó, s már-már álmos gondolatok vezették e sorokat, ennek tükrében olvasd. Emilekre már csak holnap jut "erő"...