Ma egy nagyon kedves Barátommal töltöttem az időmet. Mostanában aktívan Istent keresem. Erre ő mondta, ne keresem, mert ő tudja, hogy én hol vagyok és ha kell, megtalál.
De miért is érzem szükségét ennek a vak keresésnek? Talán azért, hogy számonkérjem rajta minden rosszat, ami történik, de megköszönnék minden jót, amit kaptam. "Láss csodát egy életen át!" De mindez olyan egyszerűen hangzik. Az élet értelme, a létezésünk titka, egy ember és annak világa.
"Itt ez a hely, amit sokszor boldogan elhagynék." És tényleg, szeretnék tiszta fénybe merülni, látni, tudni, megismerni, megérteni és tanítani.
Ez a dal magába hordja Élethimnuszom. De talán már kezdem kapisgálni...
Egyébként meg nincs okom panaszra. Boldog jövő előtt állok. És szeretném ezt a boldogságot megosztani Veletek (2011. nyarán :)
Addig meg anyagilag majd csak rendbe jövünk. Legalábbis dolgozom ezen. Tényleg mennyire bosszantó, hogy csupán ez az egyetlen olyan dolog, ami keserűséget okoz.
Ideje íróvá válnom. A történetek már megvannak, el kell mesélnem őket... nekem itt van dolgom...
2 megjegyzés:
A létezés titok...
A keresés szép tevékenység, de igazából TE is tudod, hogy ha görcsösen akarod, akkor úgysem találod meg, amit keresel...
Fénybe merülni? Magad vagy a fény, árad minden szavadből, minden vonaladból, amit papírra vetsz, és messzire sugárzik minden akkordban...
("Fény teremtmények vagyunk, létezésünk fénye világít a mindennapok éjszakájában.")
Egyébként meg:
http://lunistar.blogspot.com/2009/09/hit-es-babona.html
Léccilécci véleményezd!
Màr megtalàlt...
Megjegyzés küldése