Hol vagy, Isten?

 Fura álmom volt, de már semmire nem emlékszem belőle, csak kósza érzésfoszlányokra, amik időnként ellepnek. Az imént, Morag blogját olvasva döbbentem néztem, szinte megfogalmazta ugyanazt, amiről éjszaka tudatalatti utazást tettem.

 Hol vagy, Isten?

 Bár számomra nem kérdés, hogy létezel, hiszen erről többször tanúbizonyságot tettél. Bár a Bibliában az áll, saját képedre teremtettél minket, még sincs kezed, habár képes vagy felemelni, nincsen lábad, mégis mindenhova el tudsz menni. Hiszen nem Te hasonlítasz ránk, hanem mi Rád. A Lelked tükörképei vagyunk.

 De akkor mégis mi romlott el a világban? Mi az, amit a Jézus nevű fickó tanításaiból elfelejtettünk, félreértelmeztünk? És itt van az a pont, ahol Morag írásával teljes egészében egyetértek. Az emberek a hatalom nevében kiforgatták szavaid, és hosszú évszázadokon keresztül terrorizáltak a hit nevében. Pedig ez a hit nem ugyanaz a Hit, ami hegyeket képes megmozgatni. 

 Sokat puffogtatott frázis: valami elromlott a világban. De tegyük hozzá, nem most. Nagyjából akkor, amikor az igazi Valóditól eltávolodtunk. Amikor múlt héten Máriaremetén ültünk a templomban, hallgattuk az Atya szavait két köhincselés között, szüntelenül vártam valamit. Egy jelet, vagy bármit, talán csodát. De az egész mise olyan színpadias és megjátszott volt, hogy mély csalódottság lett rajtam úrrá. Nem azt kerestem, amit ott találtam. Pedig gyerekkori emlékeimben máshogyan él Máriaremete. Valami onnan is elveszett... 

 Ha jobban belegondolok, tisztán látom: vissza kell térnünk a gyökerekhez. És talán Neked is vissza kellene térned. Bár azt mondják, az a világ végét jelentené. De erre a világra ráfér egy bootolás...

 Up-date: amikor publikáltam e bejegyzést a következő hirdetés tárult elém:

Keresztény könyvek...