Ez egy érzelmileg túlcsordult írásnak ígérkezik.
Imádom a névnapom. Meg a pasim*, aki ismeri az igényeimet... Egyetemről fáradtan, nyűgösen érkeztem haza, nem dobott fel az előadásom, amit tartottam Parsons-ból. (Igen, stréber vagyok, és akkor mi van? 10 pont járt érte, és nekem kell az a 10 pont... Megszereztem, az elején letudtam, egy feladattal kevesebb. Na, ezek után is azt gondoljátok, hogy stréber vagyok? Nem... valójában, stratéga... muhahaha...) Szóval hazaérkeztem, még vásárolni is voltam és egyedül kellett hazacipelnem a cuccot. És még utána is le kellett mennem virágért, meg a teknősnek fakéregért (igyekszünk számára minél természetesebb környezetet biztosítani. Amint jó idő lesz, utazik le Pápára a kertbe. Hiányozni fog... Úgy megszoktam a kisöreget. Ma próbáltam vele kommunikálni, az eredmény felemásra sikerült...:P ) Na, végre leírom a lényeget, ilyen hosszas felvezetés után: Krokodil Dundee kirobog elém, két nagy doboz csokoládét rejtő dobozt (értelmes magyar mondat, pipa) nyújt át névnapom alkalmából. Rossz kedvem pillanatok alatt semmivé foszlott. A csokoládék nagy része mostanra szintén... :D Aztán folytatódott a csoki dömping, most meg menten felfordulok...
Az élet momentán nagyon kedvez nekem. Maradjon ez csak így... Bár tudjuk, semmi sem tart örökké.
______________________________________________________________
*nem szívesen nevezem így, hiszen több annál, mint egy egyszerű pasi. Ő a VALAKI.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése