És persze amint leülök, hogy megírjam gondolataimat, amiken egészen eddig járattam az agyam, a fejem hirtelen Bart Simpson fejévé válik és üres tekintettel révedek magam elé.
Éjjel hallgattam a szél fújását. Vajon honnan jön és merre tart? Nem tehetünk rá nyomkövetőt, hogy lenyomozzuk az útját, mint mondjuk a nagy fehér cápáknak (akiknek 75 liter vérük van! elképesztő...de amilyen hatalmas jószágok, nem meglepő). Mindenesetre alaposan megrángatták az esti légmozgások a szélcsengőnket, ütemesen verték neki az ablaknak. "Legalább él", gondoltam magamban, de ekkor már nagyon félálomban voltam. Aztán eszembe jutottak a viharvadászok, akik - míg minden józan ember menekül - a viharok, hurrikánok, tornádók közepébe tartanak. Tegnap láttam egy műsort, amiben egy szélcsatornában imitálták a tornádó erejét (250 km/h) és emberek lebegtek benne. Annyira szuper érzés lehet! Lebegni, legyőzni a gravitációt és még a termoszférát sem kell elhagyni érte... :)
Próbáltam olvasni a sok TV nézés mellett, de minduntalan elpilledtem. Aztán inkább pihentem és idestova két napja tétlenkedem (a TV nézés nem számít aktív időtöltésnek... inkább agyromboló, bár mostanában nagyon rákattantam a NG-re, Discoveryre és a De Vinci Learningre, meg a többire, mint az Animal Planet...). Sok ismeret ragad ilyenkor rám, amik elsüllyednek a tudatalattim titkos szegmenseibe és a legváratlanabb pillanatokban törnek elő rejtett tartalékként (talán éppen ezért nevezett el egy srác wikipédiának a gólyatáborban...).
Mivel ennyire össze vagyok zárva magammal, sokat töprengek (ami lehet, hogy már igazán káros az egészségemre... :P)
Egyik felfedezésem, hogy új belső hangom van (igen, ez már a disszociatív identitásom része). Ez a hang sokkal érettebb, mint elődje volt. Markánsabb véleményeket fogalmaz meg a világ és az én kis dolgaimról. Két lábbal a földön áll és roppant szkeptikus.
Szóval talán tényleg felnőttem és ez az új belső hang ennek az eredménye.
A másik gondolatmenetem az írásra vonatkozott. Mostanában - mint már korábban utaltam rá - elégedetlen vagyok a teljesítményemmel. (Vagy talán sosem voltam igazán jó, csak közepes.) Először is, ha valaki írni akar, ismerje a magyar nyelvtant (gyakran itt bukom el a dolgot). Nem árt a nyelvhelyesség szabályait is szem előtt tartani (nekem meg nagyon furcsa szórendjeim szoktak lenni). Végül pedig, legyen műveltsége és élettapasztalata. Az tud igazán jól írni, aki nyitott a világra és befogadja mások gondolatait is megfontolásra.
De persze, nem vagyok tévedhetetlen... Sőt... a tévedéseimből még többet tanulok.
És hogy miért éppen Alaszka? Amikor először írtam a tegnapi bejegyzést, amit végül nem publikáltam, de a cím valamiért mégis kikerült blogra, éppen Alaszkáról néztem egy filmet valamelyik discovery-n. Alaszka rejtélyei és szörnyei. Alaszka hatalmas mégis alig lakott, tele van titkokkal. Éppen a kedvemre való egy állam... :) Egyszer jó lenne bebarangolni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése