betegen...

 Már nagyon régen voltam úgy igazán beteg. Háziorvoshoz is el kellett menni... ami külön tortúra a vége nincs várakozási idővel és a sok vénasszonnyal, akiknek nincs jobb dolguk, mint saját magukról beszélni, azaz panaszkodni, hogy milyen betegek. Bizonyára szarügy az öregkor, hatvan-hetven év múlva magam is megtapasztalom és meglehet beállok a rinyálós nyanyák körébe. Sőt, ahogy ismerem magam, vezérszónokuk leszek :D Bár tényleg szomorú, hogy bizonyos korban leszűkülnek a gondolatok és tevékenységek magunk köré.  

 Szóval most, hogy itthon vagyok és annyi erőm van, amivel a távirányítót irányítom valamint a lap topon tudok pötyögni. Pedig itt ez a csodálatos napsütés! De muszáj pihenni, lóerős gyógyszert kaptunk Hugival, a doki végre nem kevert minket össze gyógyszerallergia tekintetében. (Mert már kaptam penicillint a Húgom meg eritrant... fel is fordultunk volna, ha beszedjük... .) 

 Az imént belefutottam egy telejós műsorba. Először ledöbbentem, hogy kerül ilyen adás délutánra? Ám bizonyára a célközönség unatkozó háziasszonyok, nyugdíjasok, sorsukat jobbra fordítani vágyók. Kábé egy percig bírtam, míg egy betelefonáló nő elmondta, hogy oroszlán, és tudni szeretné az egészségügyi kilátásait, valamint a fia szűz, és az ő egészségi állapotára, párkapcsolatára és anyagi helyzetére is kíváncsi. A "jósnő" (szakma szégyene) figyelmesen végighallgatta, ügyesen színlelte, hogy érdekli a nő és fiának sorsa. Kiterítette a kártyalapokat, balról jobbra, de annyira komolytalan volt, hogy elkapcsoltam... Erről eszembe jutott egy gimis élményem, amikor Morag-val boszorkányságunk aspektusait fedeztük fel. Behozta a cigány kártyáját és az óraközi szünetekben tanulmányoztuk a lapokat. Ekkor Fox közénk telepedett és a maga módján jósolt... Tehetsége nyilvánvalóvá lett, simán elmehetne telejósnak! :D Na mindegy, akkor ez viccesebb volt... abban a pillanatban. 

Mostanában nagyon gyengén írok. Át kellene gondolnom az egészet... Megyek, vár a meleg ágyikóm!