Néha úgy érzem, rohanok előre a semmibe. Jogosan merül fel bárkiben is ezen érzelmek létjogosultságának megkérdőjelezése. De a kérdés örök, évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget, mit ér az élet? Ha körbepillantunk világainkban és igazán nyitott szemmel járunk, látjuk, ahogy embertársaink üveges, kiüresedett tekintettel bolyonganak. Vajon milyen gondolatok, eszmék, ideák vezérlik őket útjuk során? Egyáltalán, megtalálják a számításaikat? Vajon mi az élet igazi, magvas értelme, amiért megéri a hétfőket nem utálni, amiért teljes lelkesedéssel bele tudjuk vetni magunkat a létezés minden egyes fennkölt percébe?
Apukám ma kósza elmélkedése közben elvétve megjegyezte, ha az embereknek mustármagnyi hitük lenne, hegyeket mozgatnának meg (azt gondolom, mind ismerjük a példát). Úgy látszik, nekem egy cseppnyi, még kvarknyi hitem sincs, mert még egy porszemet sem vagyok képes odébb tenni...
És amíg nem fejtem meg a Hit mibenlétét, nem igazán kerülhetek közelebb az Élethez...
Holdsarló a Tabán felett, 2011. 02. 06.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése