2012. február 5., vasárnap

Esküvőszervezés

 Este felhívott egy csóka, aki egy zenekarnak a tagja. Elismerésem az elért érdemeiért és valódi művészlélek, de az ár, amit elkérnek... Meséltem KD-nak is, ő nem hídalt le annyira, mint én. Szomorú vagyok, mert tetszene a dolog, de a csillagászati összeg megriasztott. Szükséges egyáltalán, hogy zenekar legyen? Én nem szeretnék túlnyomórészben mulatós zenét, mert attól Dunának megyek. Persze lesz valami ahhoz hasonló, hogy az idősebbek is jól érezzék magukat és táncolhassanak a megszokott, számukra kedves dallamokra. Szóval még mindig nem tudom, hogy dj vagy zenekar. Mindkettő mellett vannak érvek, ellenérvek. Ha meg szar a zene... hát akkor egy kis időre eltünök a férjecskémmel... No, ilyet azért nem tennék, a vőfélyünk mesélte, hogy egy rosszul sikerült menyasszonyrablás eredménye az lett, hogy mind a menyasszony, mind a vőlegény két órára eltűnt a násznépet hátrahagyva. Ugyanis a menyasszonyt elvitték piálni a rablói, míg szegény vőlegény kereste őt... aztán megtalálta... aztán maradt piálni... aztán eszükbe jutott a násznép... :D 

 A forgatókönyv készen van, átrágtuk a vőfélyünkkel - aki egyékbént roppant mód szimpatikus - a móka délutáni lánykikéréssel indul és hajnalig tartó bulizással ér véget. Szép lesz a másnap... Amikor a szervezéssel foglalkozom, mindig úgy érzem, de jó lenne, ha már holnap túlesnénk rajta. Rengeteg stresszor borzalja a kedélyeket, főleg az, hogy a helyszín és a zene megfelelő legyen nem csak nekünk, hanem a vendégeinknek is. Az ételről nem is beszélve. Az ital... az szerintem nem kérdéses :D

 Most már csak az utolsó simítások vannak, hónap végén lenézek Pápára is. A ruhám végül nem dőlt el, amit akartam, az végül is nem a legjobb :(

 Végezetül, az elmúlt napokban kiműveltem magam esküvő témából - lassan fuldoklom tőle... :D töménytelen rózsaszín... - az egyik cikk a koszorúslányoknak ad tanácsot, mit kell tenni, egy valami megfogott, ez pedig a következő: "Mondd neki, hogy gyönyörű, még ha nem is úgy van."  :P Hát köszi... :D Most már mindent értek... de legalább nem kell aggódnom, úgyis én leszek a legszebb... akkor is, ha nem úgy van... pedig, általában úgy van...

 Szar poén. Ideje letennem mára a pennát.


Nincsenek megjegyzések: