Költözik a Hivatal. Szuper titkos új helyre megyünk, elbúcsúzunk az Infoparktól. Májustól új helyen leszünk. Nemzetbiztonsági okokból kifolyólag nem írhatom le, hogy hova cuccolunk át. Mindenesetre, nagyon izgalmas lesz.
Sajnálom az Infoparkot, mert nagyon szeretek ott lebzselni dolgozni. De már az egész épület kezd elromlani, ráfér egy komplett tisztasági festés és felújítás. Időben távozunk. Holnap, holnapután pakolunk. Ma megint leadtunk egy nagyobb projektet, most örülünk, Vincent.
Mostanában amikor hazaérek, a zongorát püfölöm. Ennek köszönhetően egyre több darabbal gazdagodik a tárházam, amelyek közül bármelyiket bárhol, ahol van zongora szerű tárgy elő tudom húzni a kalapomból. Most éppen Adele van a terítéken, a Someone Like You már megy, a Set Fire To The Rain a következő, aztán áttérek Ludovicora.
Igazából azon tűnődöm, van-e valami új abban, amit írok, abban, amit írni fogok, abban, amit írok. De talán pont ez tart életben. Már értem Mozartot, hogy miért halt meg. Mert elfogyott. Nem a tehetsége. A Zene, ami ki akart belőle tőrni. És amikor felszínre jött, nem volt több szüksége rá. Ilyenek a szavak is. Addig élünk, amíg el tudjuk mondani, amit akarunk. Amit kell. A kimondatlan szavak megkeserítik az életet. A kimondatlan szavak okozák a korai öregedést is. A szavak irányítanak minket. A tetteinket, az érzelmeinket.
Mennyire lenne jobb egy néma világ?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése