Eldöntöttem, hogy ha majd csak hét nap lesz az esküvőig, éjjel felhívom KD-t és a telefonba suttogom: hééééét nap...
Már nem sokára túl leszünk rajta. Természetesen nem ússzuk meg a szervezést botrányok nélkül. Akiről azt gondoltam, problémás lesz, semmi gond nincs vele. Akire nem számítottam, hátba támadott. Az esküvő mindenkiből felszínre hozza az érzelmeket. Mindenki kivetíti reám a saját életének minden csepp keserűségét. Én nem felelek mást életéért. Csak az enyémért. És azt, köszönöm szépen de a lehetőségeimhez mérten a legjobban tudom menedzselni. Nem várom senkitől, hogy megoldja a gondjaim, mint ahogy én sem akarom mások problémáit megoldani.
Beszéltem néhány ismerősömmel, akik már túl vannak az esküvőjükön. Mindenhol volt valaki, aki hisztizett, aki botrányt robbantott ki. Megnyugodtam, hogy nem csak velem szúrnak ki. Tegnap az unokanővéreim azt súlykolták a fejembe, hogy az a mi napunk lesz, senkit ne hagyjak beleszólni. Ezzel már kicsit elkéstem. További sértődések elkerülése végett több dologba is belementem. Péntek estére már úgy éreztem, az egész már nem rólunk szól, hanem másokról, akik önmegvalósítani akarnak általunk. Le akartam fújni. Még most sem áll távol tőlem ez az érzés.
Több dolgot kellene a kedves problémázó ismerősöknek figyelembe venniük:
1, nem azon fog múlni a házasságunk, hogy ki jön el, és ki nem. Mi akkor is esküt teszünk egymásnak, ha történetesen senki más nem lesz ott, csak mi és a magasabb Létezőség.
2, egyszer van esküvőnk, az a mi napunk, így senkinek sincs joga beleszólni és kiakadni azon, hogy mit és hogyan szeretnénk. Elhatároztam, hogy mostantól kemény leszek és senki javaslatát sem fogom elfogadni. Csak KD véleményét. Vagy még azt sem :P
3, amikor minket hívnak esküvőre, akkor sosem azt nézem, hogy nekem mi lesz jó, hanem hogy mivel tudok segíteni a menyasszonynak, hiszen életének nagy és fontos napjára készül. A következő mérföldkövek a gyermekek születése lesz.
4, pálinka mindenre megoldás (igaz-e, Dody? :)
5, elsősorban nekünk kell magunkat jól éreznünk a nagy napon, nem mások kedvében járnunk.
Szóval most, hogy tisztáztuk azt, hogy kinek is lesz az esküvője (bár ez mondjuk a meghívóból is kiderül, hiszen a mi nevünk áll rajta, nem másé) hátradőlök és újra élvezni fogom az esküvőszervezést. De az elmúlt egy hetet szívesen kitörölném az életemből. Bár, inkább most legyen botrány, mint az esküvőn. Biztos lesz, aki ott is balhézni fog... felvérteztem magam.
1 megjegyzés:
kicsinek voltam csak esküvőn, nyilván soha eszembe sem jutott balhézni ennek okán, de azzz igen, hogy vannak ilyen emberek. eddig azt gondoltam, ennek inkább örülni szoktak, nem pedig bevágni a hisztit. ./ kitartást
w
Megjegyzés küldése