2012. június 17., vasárnap

Két világ küszöbén

Nincs rá szó, milyen érzés volt. Ott volt a Pillanat. Sőt, több is volt, amely végig fogja kísérni az életünket.

Reggel korán kezdődött a napunk. Fél hétkor keltünk, majd egy jó, hűvös zuhany életet lehelt belém. Nagynéném is a kelő Nap sugaraival érkezett, hogy kontyot fésüljön a hajamból. A műalkotás pontosan olyan lett, amilyet szerettem volna. Éva néni kitett magáért és az eddigi legszebb kontyot varázsolta a fejem búbjára. A mennyasszonnyá alakulásom következő állomása a sminkmester volt. Edina - Zsófi kozmetikusa - ragyogó sminket készített, profi mancsok közé kerültem. A készülődéssel hamar eltelt a délelőtt, közben Anyukámék is megérkeztek és egyszer csak a ruhám is betoppant. Sok segítő kéz segített felölteni A Ruhát. Tökéletes volt. Amikor befejeztük az öltözködést, éreztem, jó döntést hoztam, amikor kiválasztottam. Készen álltam a Találkozásra.

KD kint várt a kertben. Bocskai öltönyt viselt, éppen beszélgetett, amikor kimentem. A lépcső tetején megálltam, rám nézett. Az arcán az a mosoly szaladt keresztül, amely évekkel ezelőtt megfogott benne. Indultunk Döbröntére, fényképezésre, hogy létezésünk egy tünékeny másodpercét az örökkévalóság oltárára tehessük.

A menyasszonyi autó kényelmes volt, a sofőrünk pedig végtelenül türelmes. Döbröntére érve Gáti Andrással találkoztunk, KD Nővérének esküvőjén is ő készített képeket. Döbröntén a Bitva patak partján készültek fotók, majd átmentünk az Edvy Malom Fogadóba, ahol szintén lőttünk pár sorozatot, majd a koszorúslányaim is megérkeztek közös képek készítése céljából. András jó hangulatot teremtett a fotózás alatt, kíváncsian várom a képeket!

A fotózás után kezdődött a lánykikérés. Hajdú Péter, a vőfélyünk megérkezése után egyből a kezébe vette az irányítást, nagyon jól vezette a násznépet. A lakodalom során is mindig remekül érezte, mikor kell felpörgetni a társaságot, mikor milyen eseménynek kell történnie. Úgy éreztem, hogy nyugodtan hátradőlhetek, mert itt van és figyel mindenkire.

A lánykikérés után indultunk a Templomba. Csernai Balázs atya meghatóan szép nászmisét celebrált. Örök hűséget fogadtunk egymásnak Isten előtt. Valami különleges volt az Egészben, az Egységben, amit nem kerestünk, mégis megtaláltunk ott és akkor. A nászmise ünnepi hangulata adott valami pluszt, ami az alaptőkéje lett a házasságunknak. (Amikor az esküt tettük, mindig mantráztam magamban a helyes válaszokat, féltem, hogy elrontom és azzal tönkreteszem a harmóniát, ami végigkísérte az egész napunkat.:P)

A templom után az Edvy Malom Fogadóba mentünk. Először KD-vel közösen kellett fát vágnunk, majd az anyósok etettek meg minket cukorral, hogy megédesítsék az életünket. Majd a Malomtól kaptunk két galambot, akiket el kellett engednünk. Egy irányba szálltak, azt beszélik, az jó jel házasságunkra nézve. :) Néhány fénykép elkészítése után következett a vacsora. Az étel nagyon finom volt, bőséges tálakon érkeztek a fogások. Az Edvy Malom tulajdonosa és személyzete egész este alatt a kedvünkben járt és mindent zseniálisan menedzseltek. A zenéről Polgár Gyuri gondoskodott, fergeteges hangulatot teremtett, még Yunina barátnőm kérését is teljesítette, valamilyen koreai szám kapcsán.

Az Edvy Malom tökéletes választás volt a lakodalomra. Mivel az Égiek is támogatták a Nagy Napunkat, pompás idővel áldottak meg minket, így kint lehettünk a tágas udvaron. A négy elem is végigkísérte az estét, fújt a szél, a föld illatát hozta magával, lágyan ringatózott a víz a tavacskában, a Fogadó tulajdonosa, Csaba pedig hangulatos tábortüzet rakott, amit aztán körbe is vonatoztunk. ;)

Az est folyamán úgy éreztem, a megfelelő embereket találtuk meg a különböző szerepekre, akik levették a terheket a vállaimról és láthatatlanul, de mégis érezhetően egyengedték az esküvőnk eseményeit. A vőfélyünk ráérzett, hogy mikor kell megmozgatni az embereket és mikor kell kicsit ülni hagyni őket. Mindig volt valami történés, de aki nem akart részt venni a játékokon, táncokon, azt békén hagytuk. A zene baromi jó volt, a násznép nagyja mindig a táncparketten vitézkedett. A videósunk, Sarlai Péter hősiesen dokumentálta az eseményeket.

Pirkadatkor búcsúztunk el a legkitartóbb vendégeinktől. A Fogadótól nászajándékba kaptuk a Bécsi Barokk szobát. Amikor végre bezuhantunk az ágyba, KD szorosan magához vont, az ölelésében benne volt minden Reménye, Boldogsága, a Jövője.

Összességében Tökéletes volt minden. Hálás vagyok a segítőinknek, akik széppé és felejthetetlenné varázsolták a napunkat.

2012. június 16., szombat

" Jó érezni azt, hogy szeretlek,
nagyon, és egyre jobban.
Ott bujkálni két szemedben,
rejtőzködni mosolyodban,
érezni, hogy szemeim
már szemeidben élnek és néznek.
S érezni azt, hogy szép veled,
és csak veled teljes az élet."
(Illyés Gyula)

2012. június 15., péntek

Készülődés

Délután két óra. Lázas izgalommal készülök a Liszt Ferenc Nemzetközi Reptérre. A busz csigalassúsággal vánszorog a zsúfolt forgalomban. Készítem a Lelkem a Találkozásra, hosszú idő után újra láthatjuk egymást. A reptérre érve várakozással teli légkör fogad. A kettes terminált nem szeretem, hideg színek uralják a belső teret, méreteiben elvész az ember, bár nem nagyobb, mint mondjuk az oszlói Gardemoar reptér. De az egyes terminált szoktam meg, jobban szeretem, mert barátságosabb, melegebb színek dominálnak benne. Kár, hogy bezárták. Nagy kár.

Megérkezünk a reptérre, 2B terminálhoz írják ki KD gépét. Nagy megkönnyebbüléssel figyelem, hogy hamarabb is érkeznek az eredetileg kiírt időnél. A hátszél segítette útjukat, mint utóbb kiderült. Mindig akkor nyugszom meg, amikor a gép egy darabban landol. Kiver a víz, amíg bármelyikünk is az égben van. Bizarr, de egyben szép élmény.

Meglátom KD-t az ajtóban, a szívem nagyot dobban. Kezdődhet a Nagy Kaland!

Még aznap délután elintézendők sora vár ránk. Gyűrűk, látogatások, beszerzésre váró holmik. Időben végzünk mindennel. 

Este Családi vacsora nálunk. Az esküvő előtti utolsó alkalom, amikor együtt lehetünk a Szüleimmel, Tesómékkal, Mamával. Áldást kérünk a gyűrűkre, az életünkre.

A vacsorát követően Prometheus... KD aznap azzal viccelődik, hogy "ma megnézzük az Alient, szombaton pedig feleségül veszem...". 

Másnap délután leutazunk Pápára. Újabb elintézendő feladatok. Pakolás, a táncok gyakorlása, izgulás, hogy minden rendben legyen.

Csütörtökön jegyesoktatás. Csernai Balázs atya szeretettel fogad minket. A parókia feletti szoba átható nyugalmat áraszt. Először be kell mutatnunk egymást Balázs atyának. Sok mindent elmondunk a másikról, azokat a kincseket, amiket az évek során megmutattunk egymásnak. És mit is jelent a Házasság? Egységet, Szövetséget, egy olyan életközösséget, ahol gyermekeink biztonságban nőhetnek fel, hogy majdan maguk is kiegyensúlyozott, életrevaló felnőttek lehessenek. Egy olyan kapcsolat, amely életre szól, a maga minden szép és kevésbé jó pillanataival. A találkozás végén átbeszéljük a nászmise menetét. Vonulás, Olvasmány, Szentlecke. Utóbbi kettő felolvasására két fontos személyt kérünk meg. Mi választhatjuk ki a részeket, az Énekek Éneke Könyvéből és Szent Pál apostol leveleiből választunk számunkra fontos mondanivalóval.

A pénteki nap gyorsan elszáll. Ülésrend és az ültetőkártyák elhelyezése a Malomban. Apróbb problémák adódnak, de mindenre tudunk megoldást találni.

Este már torokban gombóc érzéssel térek nyugovóra, másnap kezdődik a tánc...

Holnap lakodalom van a mi utcánkban.

2012. június 13., szerda

Prometheus

*** spoiler *** spoiler *** spoiler

Csak akkor olvasd el, ha nem akarod megnézni a filmet, vagy ha vállalod, hogy sok poént lelövök! Innentől kezdve a Te felelősséged, ha valamit megtudsz, amit nem akartál.

A várva várt nap is eljött! Tegnap megnéztük azt a filmet, amire már tél közepe óta készültünk! Az összes trailert már kivülről fújtuk, minden egyes pici mozzanatot. Bár van egy felvillanás az egyikben, ahol egy arctámadó szerű lény ugrik az egyik halálra ítélt sisakjára és áteszi magát azon. De nincs klasszikus arctámadó. Hanem mutáns földi giliszták okoznak galibát, meg a fekete olaj szerű lé. Tisztára olyan, mint az X-aktákban, akár még azt is mondhatnánk, onnan nyerték az ötletet.

A történet úgy indul, hogy az egymástól térben messze lévő földi barlangrajzokon felfedezik ugyanazt a csillagképet. A Weyland Társaság kapva kap az alkalmon, főleg idősebb Weyland, aki a 100 és a halál között leledzik, és a küldetéstől a fiatalodást várja. Így hát tudósaink, antropológusaink a támogatást megszerezve útnak indulnak. Bár ne tették volna, erre többször is emlékeztetik magukat két anyázás között. De persze, elfojtják magukban eme nemes gondolataikat mert az úgy nem illene a kemény marcona jellemhez. Szóval megérkezünk, leszállunk és megtaláljuk a piramist. Ejha, olyan ügyesek, hogy egyből ott szállnak le, ahol kell. Nyílván ha könyv lenne a sztoriról, akkor kicsit húznák még az agyunkat a keresgéléssel. Hat órával a naplemente előtt gyorsan elindulnak megkeresni a Space Jockey-kat. (Ilyen hülye elnevezést!) Bemennek a piramisba. És innen jönnek szép lassan a heppöníngek, sorra vesztik el az életüket a hőseink. Persze Ripley2 életben marad. Két elhalálozás között arra is jut idő, hogy hitről, teremtésről, eredetről elmélkedjünk. Közhelyek.

Klasszikus rész, amikor Ripley2 kiműti magából a bigyót, amit aztán ott hagy a kabinban. Ennek később még lesz jelentősége.


Amikor aztán felébresztik a teremtők egyikét és megtörténik a nagy találkozás, balul sül el. Az ember embernek farkasa, a teremtő szemei előtt is bemutatják, milyen önző és egysíkú az ember. Talán pont ezért akarják elpusztítani? Hogy valami jobbat, kevésbbé aggresszívat hozzanak össze? A teremtő természetesen küldetésre indul, hogy a Föld bolygóról lepucolja az életet. Ezt hőseink - már aki túlélte az eddigi megpróbáltatásokat- nem hagyják. A kapitány és két bátor társa életüket nem kímélve, kamikaze akcióval nekimennek az éppen felszálló idegen űrhajónak. Ami lezuhan. De a teremtő túléli és le akarja vadászni Ripley2-öt. Mert megakadályozza a teremtést. Aminek első lépése: végy egy bolygót, ahol hülyék laknak. Írtsd le le róla azt a nyavaját, amit embernek hívnak, és máris indulhat a génmodósítás! Juhééééé. Szóval a nagyember, SJ üldözi a kicsit, aki bemenekül a tartalék kabinba és ráengedi a bigyót - ami már többszörösére nőtt azóta, hogy magából kiszedte - és azok kezdenek harcolni. Az a bigyó egyébként egy nagyon nagyra nőtt arctámadó... De ez később esik csak le...

Tanulságok:
- ha az egyik legénységi tag, aki eltűnt, megjelenik pókjárásban az űrhajódnál, ne nyisd ki a rámpát! Ne engedd be! Mert megjárod...
- ne menj be a piramisba, sőt, egyáltalán, ha valaki azt mondja, hogy egy idegen bolygóra készül, megkeresni azokat, akik megalkották az emberiséget, mondj nemet, akkor is, ha busás jutalmat ígér. Úgysem éled túl a küldetést. És több, mint két évet kell hibernálva töltened. Nem túl kellemes élmény. Legalábbis mindenki hányt, amikor felébredtek.
- ne bízz a robotokban. akkor sem, ha emberi a küllemük. Ezt már a korábbi Alien filmekből is tudjuk.
- ha egy idegen bolygón találkozól puhatestű, lábatlan, sok fogú valamivel, ne barátkozz vele. Úgyis csak meg akar enni.
- ne nyúlkálj idegen dolgokhoz, mint fura küllemű urna, amiben ki tudja mi van. (mi már tudjuk. nem vicces dolog.)
- az evolúció az alieneket sem kíméli.
- a teremtőink meg akkor is el meg akarnak ölni minket, ha történetesen odamegyünk hozzájuk számonkérni őket, h miért. (értsd: a csaj próbálja finoman sugallni, hogy ne....
- ne ébreszd fel a lehibernált termetődet, mert az ébredés utáni első gondolata - kávé-cigi után - hogy elpusztítsa a Földet.

Durva részek, amikor...
- ...Ripley2 megműti magát.
- ...Charlize néni megsüti lángszoróval a megfertőzött kutatót, aki történetesen Ripley2 szerelme.
- ...az az izé bemászik a biológus barátunk száján.
- ... az egyik szereplőre rázuhan a lelőtt idegen űrhajó... ez nagy mellélövés volt, ultragáz!

Klisék az előző Alien filmekből:
- utolsó túlélőként ketten maradtok a gonosszal. Már azt hinnéd megpihenhetsz, de nem...
- hasonló az űrhajó, mint a Nostromo.
- David kosárlabdázik, mint Ripley az eredeti Alienben, talán a 4. filmben?
- még volt, de már nem emlékszem... korral jár...

A befejező képek során megnyugszunk, mert felszáll az űrhajó Ripley2 és David, a robot vezetésével. Éééééééés a dühös, de már halott Space Jockey mellkasából előmászik egy alien... valószínűleg királynő.

Nah vajon mi lesz a folytatásban? Megkeresni a választ arra, hogy miért akarnak elpusztítani minket és egyáltalán, ki alkotta meg a teremtőket...?

Már várom, hogy Ripley2 azt mondhassa: "már régóta úton vagyok..."
Spolier vége.


2012. június 7., csütörtök

Régi-régi bejegyzések

Hat év. Nagyjából ennyi ideje regisztráltam a blogspoton. Jó ötletnek tűnt. Világraszóló terveim voltak, mint hogy íróvá váljak és a történeteim szereplőinek ál-accountjai jelenjenek meg a közösségi oldalakon. (Bár akkor a fb még nem volt ilyen elterjedt itthon, mint most, noha én 2007. novemberében csatlakoztam egy kolumbiai fényképész és világlélek kedvéért.)

Hat év. Az ismert univerzum kitágult előttem, új ismeretek, barátságok születtek. Sok-sok számadás, költői hitvallás, szövegelés, okoskodás, panaszkodás... minden bejegyzés az életem egy-egy állomását dokumentálták. Aztán valami elveszett. Valami kiüresedett bennem és nem írtam, csak ritkán, egy-egy kósza gondolat manifesztálódott a virtuális térben.

Hat év. Kommentekből is jutott bőven. Egész pontosan 398 db. Főleg az aktív évekből. Érdekes volt visszaolvasni. Mintha nem is az én életem lett volna. Hanem valaki másé.

Lehet, hogy mégiscsak kitalált vagyok.

Hófehér és a Vadász

*** spoiler *** spoiler *** spoiler ***
- Oké, de miért nem jöttek össze? - nagy, boci szemekkel mereszget felém, miközben robogunk az Astoria felé.
- Összejöttek, csak nem egyértelműen - felelem, hiszen az a pillantás a végén mindent elárult...
- Jó, de...
- Jaj, használd már a fantáziádat! - csattanok fel, miközben a Mono Fashion kirakatára vetek egy pillantást.
- Gyerekek közt dolgozom, van ott fantázia... :D - feleli csipőből. Na mondom.... Thaaaat's My Sister! :D

 Ha arra vágysz, hogy kiszakadj a valóságból, tökéletesen elvarázsol a Hófehér és a Vadász. Kellemesen vezet a sztori az ismert történetben, bár azért tartogat meglepetéseket. A Királynőt alakító Charlize Theron lenyűgőzően játssza a gonosz, ámde szép mostohát. Kirsten Stewert meg... nagyon bájos, meg minden, de nem szép. A fülei úgy elállnak egymástól, hogy még Mickey Egér is megirígyelné tőle. És a Vadász... csöpögött a nyálunk azért a kockahasért... Elementális erő lakozik benne (Chris Hemsworth-öt Thorként is nagyon... nagyon kedveltük ;)
Persze van herceg is, de málészájú taknyos.

 Ami nagyon tetszett, az a gyönyörű képi megoldások, szép tájak, bár néhol úgy éreztem magam, mintha a Gyűrűk Urát nézném (törpok, gyaloglás, törpök, bánya, törpök, tündérek, törpök... és fehér ruhás feltámadás, klasszikus, ugye, Gandalf?). És most, hogy jobban belegondolok, még több ismerős jelenet köszön vissza a LOTR trilógiából. Lehet, hogy megirigyelték Peter Jackson törpjeit?

---spoiler vége.

Ma délelőtt Innovációs Tech Show-n voltunk. (Mondtam már, h imádom a munkámat???) Láttunk boxoló robotokat, félelmetes, de egyben zseniális! Ahogy a fejükön világit a szemük, olyan ördögi, mintha csak a transformers lett volna, kicsiben. És rajzoltam 3D-ben! Voltak már érdekességek is, de ez a kettő fogott meg látványilag. Ami viszont bizton világpiaci magyar márka az az autó, meg a szenzoros érzékelő. De ezekről majd egyszer. Most már nagyon álmos vagyok.

 Ágyő, Nolasyn, holnap találkozunk! :)

2012. június 5., kedd

Csillaglány

Mire jó az esküvő? 
Arra, hogy megmutassa, ki az, aki igazán tud örülni mások örömének. Ki az, aki nem képes felülemelkedni saját érzésein és minden csepp keserűségét, irígységét, bosszúját -megfelelő aláhúzandó - az ifjú párra zúdítja. Az esküvő nem más, mint érzelmek gyűjtőhelye, egy olyan mérföldkő, amely a násznép minden egyes tagjának életében nyomott hagy. Akkor is, ha nem jön el.

A rokonok közül elég sokan lemondták, mondvacsinált okokkal. Én meg azt gondolom, ha részesei akarunk lenni bármilyen eseménynek, akkor azért mindent megteszünk. De az sem mindegy, hogyan közöljük távolmaradásunk. Egyébként eddig mindig megéreztem, hogy ki akarja lemondani a meghívást. Abba viszont belefáradtam, hogy könyörögjek bárkinek is, ugyanmárkérlekgyereel. Mi akkor is jól fogjuk érezni magunkat, ha senki sem lesz ott. (De ilyen meg úgysem lesz, mert a koszorúslányaim ruhái nagyon szépek lettek, meg kell mutatniuk a világnak is!)

Szombaton túléltem a leánybúcsút is. Nem, nem, nem teszek fel róla képeket... Öhm, örök emlék... nekünk. A Belső Körnek, akinek fontos volt, hogy ott legyen. Mostanra alakul ki az Háló, akikbe kapaszkodhatok, akikre számíthatok, és amely Hálónak oszlopos tagja vagyok. Védernyő, ami elkap, ha baj van. Tudom, mert már mindannyiukra számíthattam, már kiállták a próbát. Nem tudom, hogy engem hogyan értékelnek, csak bízom benne, hogy hasonlóan éreznek velem kapcsolatban, ahogy én velük.

Ma hajnalban ha az ember időben kel fel, láthatja, ahogy a Vénusz átúszik az égen a Nap előtt. Ilyen esemény legközelebb csak 2117-ben lesz. Nem valószínű, hogy megérem. De ha mégis... akkor rágyújtok egy kubai szivarra... (Ha még lesz Kuba, meg szivar, meg levegő. És nem söpri el az egész Földet egy atomháború.)

A macskám meg depressziós. Junior két hónapja már, hogy nincs köztünk. Végtelenül hiányzik. Ma halas kaját készítettem Apunak és magamnak. (Más nem szereti a halat rajtunk kívül.) Szuszi kint ült a széken és figyelte a konyhai hadműveletet. A hal finom illatára ocsmány fintort vágott. Mondom neki, bezzeg Pir-Pir. Ő már rég kikövetelte volna magának a jussát. De nem ettől depressziós. Inkább a magány nyomja kis cicalelkére bélyegét. Most érzi igazán, hogy egyedül van, de nem érti, miért, nem tudja, hol van Junior. Mindig keresi, várja, lesi a szekrényt, a cicakosarat, a kagylófotelt, az ágy alatt, a szekrény tetején.... mindenhol, ahol Junior szeretett lenni. Alig eszik, úgy kell beleimádkozni minden falatot. Ha így folytatódik, még egy állatorvosi vizitet is be kell suvickolni a jövőheti programok közé.

Egyébként meg, jól vagyok. Az esküvőszervezése nagyon sok mindenre rávilágított. Én nem is gondoltam volna... Leginkább a meghívók átadásakor megfigyelt reakciók. Emberek vagyunk. Nem tudjuk elrejteni az érzelmeinket. A legprofibb kém is előbb-utóbb lebukik.

Mert az egyetlen dolog e Földön szeretni. És ezért nem egy háború robbant ki...