Tegnap hajnalig forgolódtam, nehéz éjszakám volt. Fél háromkor sikerült elszakadnom a virtuális világomtól, akkor következett egy másik. Egy sokkal fantazmagória-dúsabb, amely csakis akkor, abban az egyetlen képzelt esetben jelentkezik, amikor még nem alszom, de ébren sem vagyok már. Fura kettősség uralja elmém. Az elmúlt 27 éven és 10 hónapon gondolkodtam. Minden egyes kellemetlen élményem magamra kényszerítettem, visszaemlékeztem, elemeztem. Mit kellett volna tenni, mik voltak akkor a motivációm, hova fejlődött a dolog. És rájöttem, két dolog 'keseríti' meg az életem: bizalom és türelmetlenség. Mindent lebontva, ide jutottam. Bizalom, ami pozitív, de nálam túlzott. Fűben-fában megbízom, mert szeretném hinni, hogy mások is olyan ártatlan szándékokkal, őszínte érdeklődéssel közelednek felém, ahogy én feléjük. Többször bebizonyosodott, hogy ezt ki lehet használni. Bár már óvatosabb vagyok, mint régebben. És talán még óvatosabb leszek, ahogy az évek súlya rárakodnak a vállaimra.
Türelmetlenség. Ehm, ez sok mindennek az okozója. Nem tudok várni, mindent azonnal akarok. De már tudom, és igyekszem javítani ezen is. (Hajaj, mennyi bajomat okozta már!)
De az elmúlt nyolc hónap türelemre és töretlen bízalomra tanított.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése